Évente egy napra összegyűlnek kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. A párom dédnagyszüleinek leszármazottjai.

Mindannyian.

Svédországból, Erdélyből, és az országból mindenhonnan, akárhol is élnek, augusztus utolsó hétvégéjén összegyűlnek.

Személyesen is megismerkednek a legfiatalabbakkal, akik az előző találkozó óta születtek, bemutatják a párjaikat azok, akik most vannak a párválasztás korában.

Érdekes keveredése ez a múltnak, a jelennek és a jövő terveinek.

Örülök, hogy a fiam a családfájának egyik ágát így, összegyűlve láthatja. A készült képek pedig megmutatják neki, hova is tartozik.

Lehet, hogy akkor, mire meg is érti ennek a jelentőségét, lesznek, akik már csak a képeken mosolyoghatnak rá.

Annál fontosabb lesz a számára, hogy bizony, találkozott velük.

Idén, amikor már futkározik közöttük, húzza, vonja magával a kiválasztott rokonokat, most látom boldogan, hogy igen, ő teljes valójában hozzájuk (is) tartozik.

Az egyik családi vonalon az ükszülei összes leszármazottja együtt van másfél napig.

Holnap folytatjuk a töltekezést...