Tegnap kezdte, hogy bizony eldönti, hogy mit akar és mit nem.
Mára tökéletességig fejlesztette a tegnap felfedezett hatalom gyakorlását.
Minden a délutáni alvással kezdődött. Illetve az ébredéssel.
Felkelt az én manócskám, megkérdeztem tőle, hogy lemegyünk-e a földszintre a nagyszüleihez (ahogy mindig szoktunk). Erre Zümi csak rázta a fejét, hogy ő bizony NEM!
Azt kérdeztem, felvegyem-e. - NEEEM!
Szóltam nagymamának, ő is bejött, invitálta, de a válasz csak ugyanaz volt - NEEEEEEM.
Játszott még az ágyban, hempergőzött, szorongatta Timikét és a kék kutyát, amikkel alszik, és nézett bennünket, ahogy állunk az ágya mellett.
Amikor aztán úgy döntött, hogy már jönne, szépen leszállt az ágyról és lesétált.
Ő akarta eldönteni, hogy mikor jön.
Ma reggel megint lejátszódott egy hasonló eset.
Nagyapa vitte volna a szokásos bolti kiruccanásra.
AHA! Csakhogy őkelme nem akart menni. Rázta a fejét, akárhányszor kérdezte is tőle, hogy menjenek-e. Így aztán nagyapa egyedül volt kénytelen menni.
Ami pedig a legfurcsább, hogy Zádi általában sírni szokott, ha valaki a családból elhagyja a házat. Sír, mutogat, hogy utána akar menni, vagy húzza visszafelé azt, aki menne.
Ma reggel bezzeg nem sírt a nagyapja után. Hiszen ő mondta, hogy nem akar menni.
Kézen fogta a nagyanyját és behúzta a nappaliba, hogy játsszanak.
Nagyapa csak menjen. 
Délután pedig újra nekem mutatta meg az akaratát.
Mondtam, hogy hozom az uzsonnát és enni fog. Erre ő megmakacsolta magát és rázta a fejét, hogy ő bizony aztán NEM!
Elmondtam, mit terveztem neki uzsonnára, de nem hatotta meg. A fejrázás folytatódott.
Ajánlottam mást - nem kellett.
Felsoroltam, ami csak eszembe jutott, de semmi nem kellett.
Odáig süllyedtem, hogy még tejszeletet és túrórudit is felkínáltam, de jelezte, hogy nem fog enni.
Nem erőltettem, annak úgy sem lenne értelme, hogy kiköpdösse, amit a szájába akarok tenni.
De legalább vacsorára már evett.
Volt ilyen korábban is, de akkor nem ilyen sokszor fordult elő és nem is ilyen következetesen.
Akkor csak azért "alkudozott", hogy ne kelljen bejönni a szobába az uzsonnához.
Akkor a szabadban evett és minden megoldódott.
Lassan tényleg felköthetem, amim csak van...
Diszkrécióm csúcsokat dönt!!!)
