Ezen a képen nem Zádi látható, de sarazásban ő is ilyen bajnok!

Ezennel bejelentjük, hogy apró fiúnk Zádori Zümi a mai kertelés alkalmával, teljes lendülettel a patakban landolt.

Gyermekvédő olvasóink számára kicsit részletesebben is kibontom a történetet.

A kertünk aljában csordogál egy kis patak, amely a száraz időben éppenhogy mozdul, idén nyáron majdnem teljesen kiapadt.

Csakhogy jött a kitartó esőzés, minekután a vize felszaporodott és így 60 cm széles, 20 cm mély vizecske lett.

- "Ne vizecskézd le, ez igazi patak erdősávval, rákocskával, őzikével!" - Ezt most a párom szúrta közbe. Ezennel javítom magam.

A patak, az patak.

- "Ne kicsinyítsd a gyermek érdemeit! Ez legalább olyan, mint ha Te beleugranál egy egy méter mély vízbe!!!

Milyen jó, hogy ilyen rossz vagy Kicsim! Szeretem!!!" - Nem bírtam ki, hogy ne gépeljem gyorsan, amiket mondott előbb nekem, majd Zádinak.

Szóval:

A két pasi lement a kert végébe, hogy megszemléljék a patakot. Ez mindig nagy kaland. Volt már, hogy békát akart kóstolni odalent az én nagy fiam, volt, hogy rákocskát fogott, vagy éppen iszapmaszatolt.

Nos, mára nem ez volt tervezve, hiszen azért jól megnőtt a vízmennyiség. Ráálltak a kicsi hídra, ami az átkelés megkönnyítéséért volt a víz fölé téve (most éri az alját a víz) és Zádikám gondolt egyet, majd teljes lendülettel - egyáltalán nem véletlenül - beleugrott a patakba.

Amikor megérezte, hogy hideg, felnézett az apjára és húzta az orrát, majd nekikezdett a dagonyának. Érdekes módon nem esett el az iszapos, egyenetlen területen, hanem gázolt benne nagy boldogan.

Nyilván egy-két perc után Zádi által szívtelennek titulált apja kimerítette a patakból és felcsattogtak egy meleg zuhanyzás erejéig, és tiszta, de leginkább SZÁRAZ ruhát venni.

Mialatt én ezt írom, már újra a kertben vannak és hallom, amint apróságom valamit rendületlenül pakol...

DT javaslatára a youtube-on elkezdtem megnézni Baló György beszélgetését Polcz Alaine-nel.

4 részletre szedték, egyelőre a második résznél tartok, de folyamatosan özönlenek a fejemben a gondolatok.

Először is, még jobban sajnálom, hogy nem találkoztam vele, amíg élt. Kár, hogy valahogy nem egyezett az életünk ideje. Ő élne később, vagy én éltem volna előbb, sajnos, amiken mi is átmentünk nem kapcsolható hozzá. Ráadásul (ő a 70-es években dolgozott aktívan) azok a problémák, amik akkor felmerültek a halál kapcsán, ma éppolyan sürgetően ütköznek az emberbe, mint akkor. Sőt, mára már tanulnunk kellett volna tőle, de valahogy majdnem egy helyben toporog az egész. Bizonyos szempontból legalábbis.

Elkezdtem nézni, és egyszerre jegyzetelnem kellett. Utána akarok nézni pár dolognak, végig akarok gondolni témákat.

Mindenesetre egy mondat megütötte a fülemet:

Heisenberg azt írja: "engem nem érdekelt Isten léte, de a munkám során találkoztam vele"

Már több forrásból is tudom, hogy nem egy olyan tudós, aki a világ racionális oldalát tanulmányozta munkássága során, bizony élete alkonyán Istenhez fordult.

Itt egy újabb példa...

Majd egyszer, amikor kicsit összeszedettebben tudok egy gondolatsort végigvezetni, szeretném leírni, ami kavarog bennem.

- "A betegnek joga van ahhoz, hogy a haldoklása alatt a családtagjai vele legyenek" - ezt mondja Polcz Alaine a riportban, és azonnal hozzá teszi, hogy ez egyelőre kivitelezhetetlen. (Akkor és azóta is.)

- Azt is mondja, hogy a betegnek joga van megtudni azt, hogy haldoklik - erről is lenne mit írnom. A latin kifejezésekről, amiket az ember nem ért, így az orvosnak nem kell találkoznia a beteg és a család reakciójával.

- A kiküldött családtagokról

- Az én harcomról az orvossal, hogy ott lehessek...

Hű, lenne mit írni.

De most először még kutakodok, gondolkozom, és majd egyszer leírom, ha nem baj.

Nem jajgatva, nem keseregve, hanem segítő szándékkal.

Mindannyiunk életének része a halál így, vagy úgy.

Fontos, hogy amennyire tehetjük, megkönnyítsük a távozónak, és a családtagoknak ezt a változást, ezt az utat...

Érik még ez a dolog. Érik. Aztán egyszer majd előjövök vele.

Ezt most azért írtam le, mert emlékezni akarok a riportra adott első reakciómra.

Polcz Alaine munkásságának még csak egy vékonyka szeletét ismerem. Többet kell tudnom. TANATOLÓGIA.

csendes, időnként esős napunk volt ma.

Látogatóink is voltak, jó volt látni őket.

Zádi nem sokat aludt, annál több édességet evett  ... PEZ cukorka? Na? Kinek dereng? - Már neki is...

Párom pedig elindult egy úton, amin nehéz végig menni, de fontos.

Nagyon fontos!!! 

Fantasztikus érzés, ha az emberek összefognak, hogy másoknak segíthessenek.

Országon belül, országhatárokon átnyúlva...

Úgy örülök, hogy vannak jó emberek az ismerőseim között!!!

Ez nagy kincs!