Ezennel bejelentjük, hogy apró fiúnk Zádori Zümi a mai kertelés alkalmával, teljes lendülettel a patakban landolt.
Gyermekvédő olvasóink számára kicsit részletesebben is kibontom a történetet.
A kertünk aljában csordogál egy kis patak, amely a száraz időben éppenhogy mozdul, idén nyáron majdnem teljesen kiapadt.
Csakhogy jött a kitartó esőzés, minekután a vize felszaporodott és így 60 cm széles, 20 cm mély vizecske lett.
- "Ne vizecskézd le, ez igazi patak erdősávval, rákocskával, őzikével!" - Ezt most a párom szúrta közbe. Ezennel javítom magam.
A patak, az patak.
- "Ne kicsinyítsd a gyermek érdemeit! Ez legalább olyan, mint ha Te beleugranál egy egy méter mély vízbe!!!
Milyen jó, hogy ilyen rossz vagy Kicsim! Szeretem!!!" - Nem bírtam ki, hogy ne gépeljem gyorsan, amiket mondott előbb nekem, majd Zádinak.
Szóval:
A két pasi lement a kert végébe, hogy megszemléljék a patakot. Ez mindig nagy kaland. Volt már, hogy békát akart kóstolni odalent az én nagy fiam, volt, hogy rákocskát fogott, vagy éppen iszapmaszatolt.
Nos, mára nem ez volt tervezve, hiszen azért jól megnőtt a vízmennyiség. Ráálltak a kicsi hídra, ami az átkelés megkönnyítéséért volt a víz fölé téve (most éri az alját a víz) és Zádikám gondolt egyet, majd teljes lendülettel - egyáltalán nem véletlenül - beleugrott a patakba.
Amikor megérezte, hogy hideg, felnézett az apjára és húzta az orrát, majd nekikezdett a dagonyának. Érdekes módon nem esett el az iszapos, egyenetlen területen, hanem gázolt benne nagy boldogan.
Nyilván egy-két perc után Zádi által szívtelennek titulált apja kimerítette a patakból és felcsattogtak egy meleg zuhanyzás erejéig, és tiszta, de leginkább SZÁRAZ ruhát venni.
Mialatt én ezt írom, már újra a kertben vannak és hallom, amint apróságom valamit rendületlenül pakol...