meghatározó élménye egy levélváltás volt.
Érdekes, értékes gondolatok jutottak a birtokomba. 
A film tovább dolgozik bennem, egyre több dolgot juttat eszembe, gondolatsorok, érzések cikáznak folyamatosan felváltva, egymást kiegészítve.
Szeretem, ha megdolgoztat egy könyv, vagy egy film.
Utoljára ennyire sokat Orwell 1984 című könyvén agyaltam ennyit. (Nyilván eltekintve Polcz Alaine könyvétől, ami pontosabb és fontosabb segítséget nyújtott mindennél. Szerintem egy-egy jól kiválasztott Polcz Alaine könyvet minden gyászolónak fel kellene írni receptre. Csak kellene valaki, aki az egész munkásságát ismeri és az embereknek személyre szabottan választaná ki, melyiket kellene elolvasniuk.)
Szeretem azt, amikor Istivel utazás közben (drága mamikámhoz közeledve, vagy tőle jövet) megtárgyalunk egy-egy olvasmány, vagy film élményt.
Sajnos ezt a filmet egyelőre nem beszélhetjük meg.
Még él az egyezségünk, hogy egyszerre csak egyikünk gyengülhet bele Gabó témába és jelenleg most én vagyok benne legalább derékig. Amíg össze nem szedem magam teljesen, addig ő nem is közelít (amennyire bírja...).
Így aztán eddig csak én láttam.
Aztán, ha megnézi, akkor sem biztos, hogy ezt ki fogjuk tárgyalni.
Teljesen máshogy állunk a témához.
Ami nekem jót tesz, az neki nem mindig.
Majd eldől.
Mindenesetre folyamatos önregenerálódásban vagyunk. Törekszünk rá.
Mindenki a maga módján.
De most Zádiról is egy pár szót.
Ma végre kiszabadult az udvarra, több napos nélkülözés után, hiszen az eső hihetetlen intenzitással és kitartással ömlött az elmúlt napokban.
Nagy volt a boldogság. Be sem akart jönni.
Az uzsonnáját nagy étvággyal szintén a kertben ette meg.
Este is csak nehezen lehetett meggyőzni, hogy lassan vége a napnak.
Egyértelműen kötődik az unokatesóihoz.
Ha a fiúk beugranak hozzánk és hazaindulnak, Zádi követi őket a kapun kívülre és sír utánuk.
Szereti, ha körülötte vannak.
Remélem megadatik, hogy lehessen testvére és akkor lesz állandó gyerektársasága.
(Lesz kivel balhézni... 
)
Tervezgetjük már nagyon, hogy milyen lesz, ha megérkeznek a keresztszülei és leendő keresztlányunk, Zsófika.
Ja, el ne felejtsem, hogy ma apróságunk megmutatta, hogyan kell beindítani a benzines fűnyírót - ha mi nem tudnánk véletlenül.
Nem, nem bírta egyedül, nem is engedtük volna neki, de az a tény, hogy tudja hol és hogyan, engem személy szerint elképesztett.
Még egy mondat és mára eltűnök:
MINDEN TISZTELETEM ANYÓSOMÉ ÉS APÓSOMÉ.
SEGÍTETTEK SEGÍTENI. SZÓ NÉLKÜL.
KÖSZÖNÖM!
