Minden rendben velünk.

Nagyokat kacagunk napközben (főleg Zádi ügyeskedése miatt), és fáradtan zuhanunk ágyba a nap végén.

Éjjelente a fogacskák növekedése nem csak Zádit kínozza, hanem minket is, mert az éjszaka közepén hirtelen sikoltozásra ébredünk.

Akkor persze jön a fájdalomcsillapító, ringatás és valahogy visszaalszik.

Nyilván csak úgy alszik, ha a szopi a szájában van, rágcsálja is (arról, hogy milyen állapotra jutott ezen részem, most nem nyilatkoznék...).

Ha elfordul, akkor kétségbe esik, hogy elvettem...

Tényleg jól vagyunk, minden úgy működik, ahogy egy éppen 17 hónapos baba családjában, növekvő fogacskákkal lehet.

Aztán este, amikor Zádi elcsendesedik, akkor elkezdődik számomra egy mozi, nézem a képeket és emlékezem.

Ez most még két hétig így lesz szerintem.

Mint amikor az ember visszatartja a levegőt és minden másodpercet duplán él meg.

Tegnap meglepetés előkészítésén dolgoztunk (mind a hárman).

Majd elmesélem, ha már szabad a gazda.

Ma kirándultunk, jól el is fáradtunk.

Minden rendben! - De most Gabót is jobban érezzük magunk körül...