mert a mai nap különleges, de egy párbeszéd jócskán kihozott a sodromból. Nem tudom, képes leszek-e megírni a mai napot úgy, ahogy eredetileg terveztem, de meg fogom próbálni.
De ehhez most valamit meg kell tennem:
EZ ITT A BEVÁSÁRLÓKÖZPONT!
Lehet beszélgetni! Ide kérem, mert igenis KÉREM azokat a véleményeket és ígérem meg fogjuk vitatni.
Segítségül elárulom, hogy amióta blogot írok, újra és újra visszatérek Gabócánkra, így találhattok támpontot a vélemény nyilvánításra.
Én nem most szültem, a hormonjaim is visszaálltak, így a reakciómra nincs mentségem, csak a gondolataim.
Aki esetleg nem értené ezt a bejegyzést, ne szomorkodjon. "Vendégeket" várok Tündi blogjáról, hogy legyen annyi vér a megfelelő szervükben, hogy ne csak egy frissen szült anyukába kössenek bele, a fejére koppintva azoknak, akik nem értenek velük egyet, azzal a szöveggel, hogy nem nekik szólt a kommentjük. Meghívtam őket ide, mert itt nekem kell írniuk és jogosan válaszolhatok.
De itt fel kell készülniük arra, hogy meghatalmazok bárkit, ismétlem BÁRKIT, hogy a véleményét elmondja, hiszen többek között azért vagyunk itt.
A véleményem változatlan:
"Drága Tündi!
Először is, JÓK AZ ÖSZTÖNEID! Csak azokra hallgass!!!Eddig nem olvastam a kommenteket, mert azok úgyis neked szólnak, nem nekem, de ebből a bejegyzésedből sugárzott valami, amit meghatározni nem fogok. Valami, ami miatt visszaolvastam mégis.
Meg kell vallanom, először nagyon felbosszantottam magam és Istinek kiabáltam ki a dühömet. Mostanra tudnék kicsit konszolidáltabban véleményt írni, de még mindig nem merek, nehogy túl indulatos legyen visszafogottan is.
Emma és én igen egy húron pendülünk és ő már sok mindent megfogalmazott abból, amit én tennék.
Fontosnak érzem, ha nem haragszol egy meghívással folytatni. A meghívás Julibella-nak szól. A blogom címe: www.vianya.blogol.hu
Ide várlak, hogy a bevásárlóközponti beszélgetésedbe bekapcsolódhassak. Mert lenne véleményem. De nagyon úgy tűnik, hogy valamilyen okból nem igazán tartasz igényt a többiek véleményére. Ha eljössz hozzám, megvitathatnánk, hogy egy angyallá vált baba, mennyire határozhatja meg a családja életét. Szívesen látom Zsuzs2011-t is. Lenne miről beszélgetni.
Amennyiben nem találkozunk, mégis megengedek magamnak egy gondolatot: szerintem sem Tündi, sem Emma és én sem kívánjuk senkinek, hogy élje át, amit mi. Van különbség a gyász feldolgozásának módjában közöttünk, hiszen nem vagyunk egyformák. De még mi sem próbálunk beleszólni, hogy a másik mit és hogyan tegyen. Mert ebbe TILOS!!!
Egyikünk sem patológiás eset, hogy szakmai befolyásra lenne szükség. De egy anyának, aki másodszor szült és először élheti át az otthonában az anyaság minden csodáját és buktatóját egyáltalán nincs szüksége olyan bírálatokra, amiket most Tündi kapott.
Nem, nem kell mindenhez bólogatni, de Rolika témában nem szabad kritizálni. Ráadásul semmi kivetnivaló nincs abban, hogy "bemutatta" a babákat egymásnak. És igenis köszönje meg, amit értük tett, ha úgy érzi. Én is meg szoktam kérni Gabót, hogy vigyázzon magára és ha ráér, akkor ránk is.
Mi is elvittük Zádit Gabónak bemutatni! Ez így normális szerintem is! Attól, hogy a babánk angyallá vált/elköltözött/elhúnyt/elveszítettük (mindenki máshogy fogalmaz) attól még a családunk része marad. Tudom, hogy Tündi nem fogja Petikét terhelni Rolikával. Nem, ebbe ne szóljatok bele!
Ha éreztek késztetést ezt megvitatni, szívesen látlak benneteket.
És tudjátok? Ha a bevásárló központban véletlenül meghallanám, hogy egy számomra kedves embernek ilyeneket mond valaki, tuti, hogy odamennék, és igenis elmondanám a véleményemet. Még akkor is, ha Tündi ezt nem kérte.
Ráadásul egy igen talpraesett ösztönösen profi anyukáról van szó.
Ne rondítsatok bele a világába!"
Mire észrevettük már nem egy volt benne...
