A nap híre, hogy Zádi ma elkezdett TOPORZÉKOLNI!!!

Valamit nagyon magyarázott én meg nem értettem, mit akar és begurult.

Konkrétan úgy csapkodta a kis lábait a földhöz, hogy csuda...

Először elképedtem, aztán...

elkezdtem annyira nevetni, hogy alig tudtam abbahagyni.

Tudom, nem volt szép tőlem.

Össze is puszilgattam.

Nem kinevettem, de nagyon édes volt.

Azt pedig nem szeretném, ha ezt harcias eszköznek használná velem szemben.

Kicsit korainak tűnik nekem ez a  dac... 

Mellesleg 8 lépésnél tartunk ám BI-BIIÍÍÍ!!!  

Gyöngy... Egy apró hibából tökéletes érték lesz... Lila... A lila gyöngy a bölcsesség jelképe... Fehér... A fehér az egészségé...

Ma randim volt életem párjával. Zádira a nagyszülők vigyáztak addig...

Szépen elkészülődtünk külön-külön.

Zuhany, smink, szép ruha. Isti kérésének megfelelően lila blúz... 

Beültünk az autóba és nem tudtam hova megyünk. Izgalmas volt.

A kedvenc éttermünk előtt parkoltunk le. Ezen a helyen élte át a családunk minden fontosabb eseményét (hugim diplomaosztóját, anyum 50. szülinapját, a lakodalmunkat, Gabó búcsúztatóját   , anyósomék 40 házassági évfordulóját, Zádi keresztelőjét...)

Beléptünk, az asztalunkhoz vezettek bennünket. Külön, máshogy terítve, 10 szál vörös rózsa az asztalon. 

Megrendeltük az italunkat, a vacsit és Istikém átadta a meglepetését. Valamit, amire már gyermekkorom óta vágytam. Azt, de nem olyat... Sokkal szebbet, mint valaha el tudtam volna képzelni.

Nagyon jól éreztük magunkat. Vacsi után még sétáltunk is és megittunk egy forró teát.

Igazi randi hangulat, csupa figyelmesség és szeretet!

10 év.

Megismerés, szerelem, összetartozás... Küzdelmek egymással, egymásért. Gondoskodás, szeretet, szerelem. Fájdalom, küzdelem együtt egy MÁSért...

Csodák. Gabó... Zádi...

Csodák...

Együtt vagyunk...

Mind a négyen...

Egyelőre... Remélem... 

nem szabadulok.

Egész éjjel ezen kattogtam.

Még egy gondolatot mindenképpen meg kell jegyeznem:

Zoli, a lelkészünk többször is küldött kommentet ide a blogra.

Nem kétlem, hogy találkozott jópár teológiailag igencsak megkérdőjelezhető mondattal.

Elég csak arra gondolni, amikor a pocakosságom elején csillagászati fotóval illusztráltam, hogy szerintem hogyan kapcsolódnak a pocakomban fejlődő babák Gabócával...

Vagy ahogy arra utalok folyton, hogy vigyáz ránk, segít nekünk, velünk van.

Azt írjuk, angyallá vált, szerintem a temetőben, a nyugalom kertjében van az "ágya" és így tovább, és így tovább.

Soha, egyetlen szóval sem bírálta azt a világot, amit magunknak/magamnak építettem Gabóca köré, hogy könnyebb legyen elviselni azt, amit feldolgozni nem lehet. SŐT! a  Csillagtestvérek éjszán a segítségünkre volt és az üzeneteinket elvivő léggömböket is jó szóval kísérte.

Nos, azt hiszem ez az intelligencia.

Mert nem gondolom, hogy ettől kevésbé hinnék a Jóistenben.

De szükségem/szükségünk van a szertartásainkra, a meséinkre, hogy nap nap után tudjunk élni.

WildShiccu Tündinél írt mondata pedig a mai napom bearanyozója lett:

"Két gyermekem van égen és földön."

Köszönöm W!!! 

arra gondoltunk, hogy Zádi is kap meglepetést. Egy számomra kedves könyvből véve az erre használt kifejezést: ÉLMÉNYT kap a picúr.

Ez az élmény pedig a csecsemőszínház soron következő előadása volt. Nagyon vártuk, hogy mit fog hozzá szólni. A legutóbb nagyon élvezte, de azóta nemcsak idősebb és érettebb lett, hanem sokkal mozgékonyabb is.

Hála Istennek nagyon élvezte minden pillanatát. Amikor nem látott eléggé még oldalra is dőlt, vagy előrébb lépett, csak ne maradjon le semmiről.

Nagyon boldog vagyok, hogy Timiék ránk találtak a csecsemőszínázzal, mert nagy élménytől fosztanánk meg magunkat, ha nem lennénk a részesei.

Igen, a részesei, mert a gyerekeket nagyon profi módon bevonják az előadásba.

Ma a Kolibri színház társulata volt vendég Kaposváron, hihetetlenül kreatív műsorral érkeztek.

Zádi teljesen kifáradt az élményektől, mert érezhetően minden tartalékát felhasználta a műsor befogadására.

Két emlékezetes dolog van, amit mindenképpen meg akarok itt őrizni.

Az első, hogy csodájára jártak, Zádinak, a füttyös legénykének.

El tudjátok képzelni azt a jelenetet, hogy az 5 fős társulat tagjai meg akarják fülyültetni Zümit és ennek érdekében állnak vele szemben és mind az öten fütyülgetnek neki vigyorogva? Majd a válaszfüttyszót kitörő lelkesedéssel fogadják? 

A másik pedig egy 2,5 éves kisfiú mondata volt, amit távozáskor még visszakiabált nekünk: "a színházat holnap is nem fogom elfelejteni!"

Mi sem!  

A mai nap fontos évforduló a számunkra.

Éppen 10 évvel ezelőtt lettünk egy pár Istivel, életem párjával...