Soksokminden van, amiről írni szeretnék.

- Zádi valahogy kitalálta, hogyan kell orrot fújni.

A magam részéről, még sokáig nem is reménykedtem abban, hogy ezt megtanulja, de valahogy mégis megy neki...

Valahogy úgy kezdődött, hogy éjjel zavarta, hogy tele van az orra és nagyokat fújt rajta... - bocsi a témáért...

Szóval nappal is megpróbálta párszor, mi megmutattuk, hogy ezt papírzsepibe is lehet, amikor pedig sikerült, nagyon megörömködtük.

Így aztán egyre többször próbálgatja. Olyan büszke vagyok, hogy csuda!!!

Az éjjel azt is hagyta, hogy orrszívóval kitisztítsam az orrát. Nem kellett lefognom. Nyöszörgött, de hagyta. - Szegénykém!!!

Egyre okosabb!

Sajnos egyre többször megy fel a hőmérséklete, most este 7-kor már csillapítanunk is kellett, mert már akkor elhagyta a 38 fokot.

Most alszik, hűvös a bőre, ez nagy öröm.

- Jó sok gyógyszert kapott, most megint úgy néznek ki a napjaink, hogy gyógyszerezéstől gyógyszerezésig élünk...

Reggel felkeléskor Fenistil cseppeket (éhgyomorra), köptetőt és antibiotikumot kap. Délben Normaflore-t (nem szabad az antibiotikummal egyszerre beadni) és Fenistil cseppet, a délutáni alvás után újra köptetőt adunk.

Este pedig szintén antibiotikumot, Fenistil cseppet, köhögéscsillapítót és (most sajnos szükséges) lázcsillapítót is kap. Ezek közé becsempészem a D vitaminját is. Szépen vagyunk.

- Sajnos én is belemászom ebbe a vírusba. Jelez a fülem (erős nyomás van benne - szokott...), fáj a torkom, köhögök, tüsszögök és úgy érzem be fogok lázasodni (talán megúszom mégis...)

Férjem ma szerzett Tantum Verdét. Ez egyszerűen kincs.

Szoptatósan is lehet használni és nagyon jó hatása van.

Majd elmesélem hogyan hozta a gyógyszertárból. Jó kis történet, de nem megyek most bele.

Azért ülök ilyen későn még itt, mert nagy fába vágtam a fejszémet. Meglepit készítek elő. Remélem sikerül. Majd ezt is elmesélem. Ha itt az ideje.

Felvidításul megmutatom a karácsonyi képeink alkotójának blogját.

Lehet kutakodni rajta, a babák között Zádi is feltűnik. 

http://baranyaigerda.blogspot.com/

ültek a lelkivilágomra.

Sok oldalról gyülekeztek.

Zádi doktor bácsijával egyeztettem, majd megállapodtunk, hogy kezdjük az antibiotikumot, amit nagyon utálok. Mindegy, ha kell, hát kell.

Sajnos két napja folyamatosan fel- felmegy a hője, időnként hőemelkedés, néha láz lesz belőle.

Ez így nem játék, inkább gyógyszer, mint várakozás.

Köhög még, az orra is folyik, időnként tüsszög. Nagyon nyugtalan, ha aludni kell, nappal sem pihen, nemhogy éjszaka. (Az felér egy horrorral... Most éjjel semmit, de semmit nem aludtunk.)

Amúgy jó a kedve, az étvágya kicsit romlott, de még mindig sokkal jobb, mint az átlag gyerekeké szerintem.

Sokszor le-, leteszi a fejét, kókadtabb látványosan.

Mindegy, tudjuk, hogy ezen is át kell esni, nem tragédia, csak kollektív fáradásnak indultunk.

Van nézeteltérés is, amit még nem tudtam sem megoldani, sem túllépni rajta...

Nagyon rosszul esik, ha döntenek az ember feje felett és még csak nem is szólnak róla, hanem máshonnan derül ki. Ráadásul fontos a kérdés nekem, nem tudom mi lesz a vége.

Higgadtan kellene kezelni, de még nem sikerült odáig eljutnom.

A mai nap slusszpoén mondata pedig: "kérdezd már meg hogy vannak, legalább csinálj úgy, mintha érdekelne..."

Ehhez most nem fűzök hozzá semmit.

Kemény az élet.

Igaz, nem ígérte senki, hogy könnyű lesz.

bocsi, nem tudok most nagyon írni.

A rettegett orrdugulás befigyelt, így nem lehet aludni, szopizni, így nem szép az élet.

Megvolt az orrszívás is, ami nagy mumus, de nem csak Zádinak (elszenvedő), anyának (ezzel kínzó), hanem teljes családnak, mert egyetlen tagja sem bírja végignézni - apa most hős volt, mert mellettünk volt végig...

A lényeg, hogy nem lesz vidám éjszakánk most sem...

nagyjából éppen csak olyan testhelyzetet nem vettünk fel az éjjel.

Próbáltam altatni sétálva, állva, ülve, a fekvés különböző módozataiban...

Tragikus eredménnyel.

11-kor lázat csillapítottunk, fél 1-1-ig köhögést...

Amúgy meg csak rosszul érezte magát és sírt, nyöszörgött, sikoltott, panaszkodott.

(Lehet, hogy a náthába a fogacska is beleszól időnként. Köszi! - Eddig még nem bújt ki a következő...)

Ennyit az éjszakáról.

Most ébren van, alapon jókedvű és eszik.

Legalább az étvágya nem hagyja el! 

Úgy nagyjából ennek fényében telt a mai napunk - és még nincs vége...

Reggel elmentünk a doki bácsihoz, aki aggodalommal kevert megdöbbenéssel kérdezte, hogy "csak nem beteg?", amikor meglátott bennünket.

Elmondtam a tegnapi ügyeletlátogatást és az eredményt.

Megvizsgálta, de Zádi nyilván egyetlen egyet sem köhögött, amíg ott voltunk... Jellemző. Mintha magamat látnám. Mire dokihoz érek mindig "meggyógyulok"...

Szóval kiderült, hogy igenis légcső gyulladás, és csúnya a torka is. Doki bácsi figyelmeztetett, hogy belázasodhat, mert olyan a torka... Bejött neki. De azt nem hittem, hogy ilyen gyorsan igaza lesz.

Dél előtt 10 perccel 38,2-t mértem popsiban (Debrecenben erre azt mondták, hogy 0,5 fokot le kell vonni és akkor kapjuk meg a valódi hőt.

Még úgy sem megnyugtató, ha azt is figyelembe vesszük, hogy még dél sem volt.

Rácsörögtem a dokira, hogy átlaggyereknél mennyitől csökkentünk, mert epilepsziásnál tudom, de átlaggyereknél nem.

Megegyeztünk, hogy várok, újra mérek és ha ez a hő tartós, vagy magasabb lesz, akkor gyógyszerezek.

Így is lett. Egy óra múlva 38,3 volt, és Zádi egyre bágyadtabb lett. Elkezdtem csökkenteni panadollal.

Ettől kezdve folyamatos homloktapi, homlokpuszi analizációs (és gyógyító) célzattal, méregetés váltotta egymást.

Kis betegem amúgy jókedvű, de látványosan bágyadt. Eldől, leteszi a fejét, hátradől a széken, bújik, csillog a szeme és piros az arca.

Mosolyog, eszik (legnagyobb meglepetésemre van étvágya (hála Istennek!!!).

Igyekszem sokat szoptatni, itatni és nem túlöltöztetni, vagy túlságosan betakarni.

A fürdést élvezte, hanyatt fekszik a kádban, a füle is víz alatt van, úgy játszik és mosolyog. Nagyon édes!!!

Eddig folyamatosan fogtam, most megyek vissza.

Mellesleg a sokféle gyógyszer beadása miatt igen gyanakvó lett, már nem veti rá magát a kanálra, amit felé tartok olyan nagy lendülettel, hanem belekóstol, mit akarok lediktálni a torkán...

Igen Judó! Nem hülye, hanem gyerek!!!

Jaj, remélem hamar rendbe jön.

Nem igazán hat jól az idegeimre, ha beteg.

Pedig ez pont úgy normális. Át kell esnie egy pár ilyen bajságon és attól erősödik.

De utálom látni, hogy nincs jól...

Anya nagy levegőt vesz és nem pörög túl...

Ha sikerül...