Úgy nagyjából ennek fényében telt a mai napunk - és még nincs vége...

Reggel elmentünk a doki bácsihoz, aki aggodalommal kevert megdöbbenéssel kérdezte, hogy "csak nem beteg?", amikor meglátott bennünket.

Elmondtam a tegnapi ügyeletlátogatást és az eredményt.

Megvizsgálta, de Zádi nyilván egyetlen egyet sem köhögött, amíg ott voltunk... Jellemző. Mintha magamat látnám. Mire dokihoz érek mindig "meggyógyulok"...

Szóval kiderült, hogy igenis légcső gyulladás, és csúnya a torka is. Doki bácsi figyelmeztetett, hogy belázasodhat, mert olyan a torka... Bejött neki. De azt nem hittem, hogy ilyen gyorsan igaza lesz.

Dél előtt 10 perccel 38,2-t mértem popsiban (Debrecenben erre azt mondták, hogy 0,5 fokot le kell vonni és akkor kapjuk meg a valódi hőt.

Még úgy sem megnyugtató, ha azt is figyelembe vesszük, hogy még dél sem volt.

Rácsörögtem a dokira, hogy átlaggyereknél mennyitől csökkentünk, mert epilepsziásnál tudom, de átlaggyereknél nem.

Megegyeztünk, hogy várok, újra mérek és ha ez a hő tartós, vagy magasabb lesz, akkor gyógyszerezek.

Így is lett. Egy óra múlva 38,3 volt, és Zádi egyre bágyadtabb lett. Elkezdtem csökkenteni panadollal.

Ettől kezdve folyamatos homloktapi, homlokpuszi analizációs (és gyógyító) célzattal, méregetés váltotta egymást.

Kis betegem amúgy jókedvű, de látványosan bágyadt. Eldől, leteszi a fejét, hátradől a széken, bújik, csillog a szeme és piros az arca.

Mosolyog, eszik (legnagyobb meglepetésemre van étvágya (hála Istennek!!!).

Igyekszem sokat szoptatni, itatni és nem túlöltöztetni, vagy túlságosan betakarni.

A fürdést élvezte, hanyatt fekszik a kádban, a füle is víz alatt van, úgy játszik és mosolyog. Nagyon édes!!!

Eddig folyamatosan fogtam, most megyek vissza.

Mellesleg a sokféle gyógyszer beadása miatt igen gyanakvó lett, már nem veti rá magát a kanálra, amit felé tartok olyan nagy lendülettel, hanem belekóstol, mit akarok lediktálni a torkán...

Igen Judó! Nem hülye, hanem gyerek!!!

Jaj, remélem hamar rendbe jön.

Nem igazán hat jól az idegeimre, ha beteg.

Pedig ez pont úgy normális. Át kell esnie egy pár ilyen bajságon és attól erősödik.

De utálom látni, hogy nincs jól...

Anya nagy levegőt vesz és nem pörög túl...

Ha sikerül...