Kis lovas
2011.05.15. 22:35Ma este történt először, hogy Zádi egyedül felült a hintalovára és hajtotta. Mozgatta előre-hátra, közben pedig azt mondta: "Hinta, hinta".
Ügyesügyesnagyfiam!
Anyósom és apósom ma hajnalban elutaztak, még nem tudjuk, mikor érkeznek haza. Addig megpróbálom Zádi figyelmét elterelni amennyire csak lehet, hogy ne arra koncentráljon, hogy hiányoznak neki.
Délelőtt egy kisebb kiruccanásunk volt, Apát kísértük el. Igyekszünk biztos háttérként mellette állni.
Délután szülinapoztunk, Nyúl és a legkisebb fia ünnepelt együtt. Ettünk finomságokat (Zádi is), ettünk tortát (Zádi is). Jól laktunk, Zádi is!!!
Most pedig kipurcanva a naptól azt hiszem iziben lefekszem aludni.
Mennyit
2011.05.14. 21:44Fogalmam sincs, mennyit árulhatok el a ma történtekből úgy, hogy ne veszítsem el a családom bizalmát.
Próbálom címszavakban, hogy ha mások nem is értik, én emlékezhessek rá.
Egy haláleset kapcsán került újra előtérbe az autizmus, mint állapot.
Van egy kicsike lány, aki Barnival majdnem egykorú, együtt járnak fejlesztésekre, és igen jóban vannak. Ez a lányka beleérzett a történtekbe.
Kb. akkor, amikor megtörtént a tragédia ő "befeszült", érezhetően zaklatottá vált, majd elkezdett a halálról beszélni, végül igen egyértelműen körülhatárolta a történteket.
Ez azért is hátborzongató, mert az eseményektől több, mint 600 km-re van, nem tudott az egészről semmit, még az édesanyja sem tudott róla, tehát nem beszélt előtte senki ilyesmiről.
Fontos szempont viszont, hogy az érintett családtagunkra igazán ráhangolódott a kislány az évek alatt.
Vannak dolgok, amiket meg lehet magyarázni az autistákkal kapcsolatban egyszerű véletlenként... de vannak, amiket nem.
Ha konkrétabb lehetnék, talán át lehetne érezni ennek a dolognak a súlyát.
Nem belemagyarázzuk, mert a lányka lecsillapodása is az események zajlásához köthető.
Hátborzongató.
Nem, nincsenek véletlenek!
Az sem véletlen, ha egy szeretett rokon álmunkban elköszön a távolból.
Landolás
2011.05.13. 22:33Nyúl szülinapját ünnepeltük ma. Mozgalmas napunk volt.
Este átmentünk hozzájuk, vittük a tortát, virágot, kicsit együtt voltunk.
Zádi nem hazudtolta meg magát, nagy adag tortát benyomott, majd ugrott egyet... és... landolt a tányéromban alkarral.
Úgy meglepődtem, hogy majdnem megfulladtam. Egyszerűen megakadt a torkomon anyósom és apósom zseniális dobostortája.
Mindenesetre zseniális jelenet volt.
Zümikém úgy gondolta, amit nem tud megenni, azt hazaviszi a ruháján. Félretéve rosszabb időkre... 
EEEZSO
2011.05.12. 22:47Mindent, de mindent mondani próbál!
Édes, ahogy (egyelőre) nem kifejezetten pontos artikulációval formálgatja a szavakat.
Hóóó = hold
Szi = cica
Eeezso = Gerzson a cica (Zsuzsi nevezte el így a cicát, amit a Balatonról hoztunk el 2008 augusztusában, azóta velünk él. Apukámé, de nálunk lakik.)
anyanya = ez én lennék
Hamma = éhes/szomjas, vagy megkívánt valamit
Eeese = leesett
Agu = jaguár
Gaaa = galamb
Megkérdeztem tőle, hol a fűnyírója és rámutatott. Mondtam neki, hogy le kellene vágni a füvet a nappaliban - erre azonnal nekilátott. (Dolgos a nagyfiam...)
Tudja mit jelent, ha azt mondom, indulunk (ha van valaki körülöttünk, akkor integet.)
Tudja, hogy mit keresek, ha a papucsát vagy a cipőjét keresem rajta (ha van kedve) meg is mutatja.
Tudja hova húzzuk a zoknit/cipőt.
Nincs viszont továbbra sem türelme kivárni, hogy átpelenkázzuk, pedig már lassan boxutca gyorsasággal oldjuk meg a feladatot. 
Nem részletezem, milyen állapotokban képes meglógni a folyamat egyes pontjain... 
Nem alszik viszont.
Tegnap éjjel (inkább ma hajnalban 3-tól fél 6-ig randalírozott. Rámászott az apjára, onnan Tarzanként érkezett rám. Megharapta a mellem, aztán az apja ujját. Inni kért, játszani akart, sírt, nyüszögött, utálta a hálózsákot (nem tudok mást tenni, mert annyira mocorog éjszakánként, hogy reményem sincs takarót használni neki).
Egy "élmény" volt.
Zombisodásunk újabb állomása érkezett el.
Hú már mérges voltam a végén. Mondtam neki, ha nem jó közöttünk neki, beteszem a saját ágyába. Ha ott sem, majd mehet a saját szobájába.
Ezzel nem jó fenyegetőzni, mert amikor átkerül büntetésnek foghatja fel, de hajnali 5 körül a józanságom eléggé viharvert...
Most reménykedem, hátha megkönyörül ma éjjel és alhatunk. De jó is lenne! 
No comment...
2011.05.12. 22:13Sarah McLachlan: Angel
Spend all your time waiting
for that second chance
for a break that would make it okay
there's always one reason
to feel not good enough
and it's hard at the end of the day
I need some distraction
oh beautiful release
memory seeps from my veins
let me be empty
and weightless and maybe
I'll find some peace tonight
in the arms of an angel
fly away from here
from this dark cold hotel room
and the endlessness that you fear
you are pulled from the wreckage
of your silent reverie
you're in the arms of the angel
may you find some comfort there
so tired of the straight line
and everywhere you turn
there's vultures and thieves at your back
and the storm keeps on twisting
you keep on building the lie
that you make up for all that you lack
it don't make no difference
escaping one last time
it's easier to believe in this sweet madness oh
this glorious sadness that brings me to my knees
in the arms of an angel
fly away from here
from this dark cold hotel room
and the endlessness that you fear
you are pulled from the wreckage
of your silent reverie
you're in the arms of the angel
may you find some comfort there
you're in the arms of the angel
may you find some comfort here
Sarah McLachlan: Angyal
Az egész idődet azzal töltöd, hogy vársz
egy második esélyre,
egy kis szünetre, melytől megnyugodhatnál
Mindig egy oka van annak,
ha nem érzed magad elég jónak
Márpedig a nap végén nehéz ezt tenni
Szükségem van arra, hogy egy kicsit elkalandozzon a figyelmem
Csodálatos, felszabadító érzés
Az emlékek eltűnnek belőlem
Hadd legyek üres,
és súlytalan és akkor,
talán békére lelek ma éjjel
Refrén:
Egy angyal karjaiban,
elrepülsz innen,
ebből a sötét, hideg hotelszobából
és a végtelenségből, melytől félsz
Kimenekít csöndes álmodozásod romjaiból
Az angyal karjaiban vagy
Talán ott vigaszra lelsz
Belefáradtál a napok monotonitásába
És bármerre fordulsz,
keselyűk és tolvajok követnek téged
S a vihar tovább tombol
Te pedig továbbépíted a hazugságot
amit azért találtál ki, hogy úgy tűnjön semmi sem hiányzik az életedből
Az sem számít, ha még egyszer utoljára megmenekülsz
Könnyebb hinni ebben az édes őrületben
Ebben a ragyogó szomorúságban, mely térdre kényszerít
Refrén
Számolgatom a hónapokat, a heteket és a napokat addig, amíg Zádi is eléri a 17 hónapos és két hetes kort...
Minden nap szembesülök azzal, hogy Gabó milyen messze is volt az egészséges élettől...
Látom magam előtt. Érzem a karomban.
Zádit ölelem és puszilgatom duplán.
