Fogalmam sincs, mennyit árulhatok el a ma történtekből úgy, hogy ne veszítsem el a családom bizalmát.

Próbálom címszavakban, hogy ha mások nem is értik, én emlékezhessek rá.

Egy haláleset kapcsán került újra előtérbe az autizmus, mint állapot.

Van egy kicsike lány, aki Barnival majdnem egykorú, együtt járnak fejlesztésekre, és igen jóban vannak. Ez a lányka beleérzett a történtekbe.

Kb. akkor, amikor megtörtént a tragédia ő "befeszült", érezhetően zaklatottá vált, majd elkezdett a halálról beszélni, végül igen egyértelműen körülhatárolta a történteket.

Ez azért is hátborzongató, mert az eseményektől több, mint 600 km-re van, nem tudott az egészről semmit, még az édesanyja sem tudott róla, tehát nem beszélt előtte senki ilyesmiről.

Fontos szempont viszont, hogy az érintett családtagunkra igazán ráhangolódott a kislány az évek alatt.

Vannak dolgok, amiket meg lehet magyarázni az autistákkal kapcsolatban egyszerű véletlenként... de vannak, amiket nem.

Ha konkrétabb lehetnék, talán át lehetne érezni ennek a dolognak a súlyát.

Nem belemagyarázzuk, mert a lányka lecsillapodása is az események zajlásához köthető.

Hátborzongató.

Nem, nincsenek véletlenek!

Az sem véletlen, ha egy szeretett rokon álmunkban elköszön a távolból.