Medvéim
2011.04.24. 22:46Írhatnék egy boldog kisgyerekről, aki beletörte a nadrágjába a füvet, amit aztán alig tudtam kimosni belőle.
A hihetetlen mennyiségű elfogyasztott ételről: sonkáról, a kutyáknak szánt (embereknek készített) virsliről, a banánról és krumplis pogácsáról...
A rokonlátogatásokról, az újonnan tanultakról (mit csinál a halacska, hogy liheg a kutya)...
A hatalmas kerti játszadozásról, Judóciról, a keresztanyámról, a reggeli Istentiszteletről, amit Tibor tartott - a találkozásról.
De most ezekkel nem tudok foglalkozni.
Volt valaki az életemben, aki nagyon-nagyon kicsi korom óta fontos volt nekem. Az első mackó termetű és mentalitású felnőtt.
Mindig is tegeztem, amióta az eszemet tudom. Bíztam benne, csüngtem rajta. Játszott velem, de komolyan vett.
Kötődtem hozzá - és most utálom a múlt időt.
Drága medvém, az első medve a szívemben tegnap este elindult a Minden élők útján Papikám, Gabóca és szeretett keresztapám után.
Ölelni való medvék, ölelni való emberek...
Rudival péntek este még beszéltünk. Nálunk járt. Győzködtem, hogy mindenképpen találkozzunk még, mielőtt hazamennénk.
Elképzelhetetlennek tűnt, hogy nem lesz velünk.
Gyermekkorom egy biztos pontja veszett ma el.
Április 24. van.
Ezen a napon 3 évvel ezelőtt Gabó még utoljára összeszedte maradék erejét, hogy egyedül lélegezzen.
Mosolygott, úgy látszott jobban van.
Aki látott ilyet, tudja, hátborzongató ez a hirtelen jött javulás - megmagyarázhatatlan állapotváltozás.
Még aznap este a tudtomra adta, hogy ez volt a búcsú a családtól.
Azt akarta, hogy így emlékezzenek rá. Úgy, hogy volt ereje jobban lenni.
Tudatta, hogy nem érünk Pécsre. Ő nem fog abban a kórházban feküdni.
Tudtam, hogy komolyan gondolja.
Tudtam, hogy csak napjaink vannak hátra közösen.
Most 3 évvel később megint elveszítettem valakit.
Tudom, hogy lesz ez még így. Az élet folyamatos változás.
Gombóc van a torkomban.
Megyek, hozzá bújok a szuszogi mindjárt 14 hónaposomhoz.
Érezni akarom az ÉLETET!
Ha meg tudom tenni, itt maradok a temetésig.
Gabó tudja, hogy nem tehetek másként.
Ha még itt ér minket a búcsújának évfordulója, remélem megérti...
Amint hazaérünk, rohanunk hozzá.
De itt is velünk van.
Ugyanúgy, mint azok, akik bennünk élnek.
Judó!
2011.04.23. 23:32Ma megérkezett hozzánk az én kacagós keresztanyám.
Jó hangulatban telik az idő.
Zümi tulajdonképpen a kertben él.
Kutyázik, kertészkedik. Ültet... na, igen... 
Gyomlál - ezt a legnagyobb lelkesedéssel teszi.
Öntöz (bár melegebb lenne - de sebaj).
Itt egyenes a terep (hála az Alföldnek), így nyugodtabban tudom elengedni, mint otthon, ahol a domb alja a kertünk alja és a végében patak csordogál.
Bejárja a terepet, labdázik a kutyával (ez meglepő, de tényleg sikerül neki).
Hihetetlenül elfárad estére - nagyokat alszik.
Szép az élet errefelé!
Kisherceg és a bolygója
2011.04.22. 21:58Zádit ma elvittük a Zádor hídhoz. Kalandos utazás volt, mert a híd maga a szántóföld közepén található, víz már nagyon-nagyon-nagyon régen nincs alatta.
Nos, nagy meglepetés ért minket, amikor azzal szembesültünk, hogy a hídhoz vezető utat is felszántották. 
Azért második nekifutásra sikerült megközelíteni. Láttuk, hogy tisztességből egy csatorna kis víz erecskéjét oda irányították, hogy legalább csordogáljon arra valami. Szerintem a víz nem mozgott, de a békák nagyon jól érezték magukat.
Ezzel sikerült Zümi egyik hatalmas élményét biztosítanunk. Ma hallott igazi hangos békabrekegést először. Mi már mutattuk neki, hogy milyen hangja van a brekucnak, ő is utánozza már jó ideje, de élőben így még nem hallott béka kórust.
Na, ma első döbbenetéből ocsúdva lelkesen válaszolgatott is nekik. Szép kis párbeszéd fültanúi lehettünk. 
A második tapasztalat a hatalmas fűűű volt.
Otthon ugyebár nagymama és nagyapa rendszeresen vágják, hogy kordában tarthassák. Dédinél és a szüleimnél ugyanez a helyzet. Így aztán kicsi fiam ma látott először hatalmasra nőtt füvet. Majdnem akkorát, mint ő állva. Belerohant, letottyant és nagyot kacagott.
Megtudtuk, hogy boldoggá teszi a frissen meszelt fal. A hidat ugyanis éppen restaurálják, ma festették le fehérre. Picikém simogatta, mosolygott és láthatóan örült neki. (Nagyapa! Nem csak a föld szeretetét, a frissen festett fal feletti örömöt is hozza ám!)
Lefényképeztük a hídnál, hogy megmutathassuk, ilyen volt Zádor a Zádor hídon 2011. április 22-én.
Dédivel, aki a túrázást is vállalta értünk.
Dédivel, aki miatt olyan jó itt nekünk.
Mamikám az én múltam Karcagon, a boldog jelenünk és ő a jövőnk, a fiunk nevében.
Szilveszterkor voltunk itthon utoljára.
2011.04.21. 22:27Azóta hónapok teltek el.
Tény, hogy Zümi otthon minden reggel és este megnézi dédi képét a polcon. Köszön neki és puszit ad. Rendszeresen hallja a hangját, amikor kihangosítóval beszélünk, de a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy amint megérkezünk (hajnali negyed 4-kor), azonnal átkéretőzik dédihez és azóta is elválaszthatatlanok.
Vele fedezte fel a kertet, hiszen csak mostanra lett annyira önálló, hogy bejárja, uralma alá hajtsa.
A kutyák is jobban megbarátkoztak vele, de a csontot azért féltik tőle…
Hatalmasat eszik, mindenkivel barátságos, de egyértelműen látható, hogy dédit családtagként (különleges bizalommal) kezeli, nem úgy, ahogy másokat.
Boldog kisember, vigyorogva masíroz fel- és alá, mintha mindig is itt élt volna.
Délelőtt azért még kóválygott, borult párat, estére is hamarabb elfáradt, mint szokott. Ez betudható az éjszakai utazásnak, és az eseményeknek is…
Történt ugyanis, hogy már jól haladtunk az utunkon, amikor egyszerre hirtelen fényességre lettünk figyelmesek. 3-4 méteres lángokat láttunk. Hamar felfogtuk, hogy egy avarégetésnél komolyabb esemény tanúi lettünk és azonnal megálltunk. Egy épület égett. Kipattantunk, Isti elszaladt megnézni, hogy tud-e valamit segíteni, én a tűzoltókat hívtam.
Nemsokára meg is érkeztek, de Zádi természetesen megérezte, hogy valami feszültség van és felébredt. Nem kért szopit, nem akart visszaaludni, feszengett és sírt.
A lehető legnagyobb nyugalmat kellett magamra erőltetnem, hogy megnyugtathassam őt is.
Végül keresztbe dőltem a hátsó ülés gyermeküléssel el nem foglalt részén és ő a mellkasomra feküdt. Így aludt, amíg apa nem végzett.
A tűzoltók eloltották a tüzet (egy garázs égett és közben egy gázpalack is felrobbant) és indultunk is tovább. - Megint nem kellett attól félnünk, hogy elalszik vezetés közben.
Szóval megvoltak a kalandjaink megint.
De a lényeg, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk.
Zádi kihasznál minden pillanatot, amit dédi mamája karjaiban tölthet. Este össze-vissza puszilta.
Úgy szereti, mint én.
Hiába lakunk fizikailag messze egymástól, ők sosem lesznek távoli rokonai egymásnak.
A szeretet összeköt.
