Pitypangbandita
Pitypang
2011.04.17. 23:02Elkezdődött, hogy a nap (ébren töltött időszakának) legnagyobb részét Zádi bizony a kertben tölti.
Megszámlálja a hangyákat, nehogy elköltözzenek máshova, olyan élvezettel túr a földbe, hogy öröm nézni (nagyapám tuti büszke lenne rá!).
Hancúrozik, látványosan töltődik.
Nagymama virágoskertje tabu, onnan nem lehet virágot (enni 
) szedni, de a pitypangért nem szólt rá senki, így hamarjában felfedezőkörútra indult, hogy a kertben fellelhető összeset leltárba vegye (leszedje ).
Amint egyre jobb lesz az idő, szerintem a délutáni (meg ha még lesz délelőtti) alvását is lassan kivisszük a házból. Csak addig még azt kellene kitalálni, hogy miben (min) aludjon, mert a babakocsiban nagyon nehezen alszik el (indulna kutyákat ugatni), ha pedig plédet terítek le a földre (amikor melegebb lesz már) arról meg szerintem lemászik. Álmában is vándorol, de amíg altatom, addig még inkább. Meglátna egy hangyát, vagy bogarat és búcsút inthetnék az altatásnak.
Pironkodva merem csak leírni, hogy ezzel most is úgy állunk, hogy amíg nem fárad el a szétesésig, addig bizony ringatva altatjuk (néha hosszú ideig), amíg félálomba nem bóbiskolja magát, amikor már le lehet tenni és szopin elalszik.
Túl sok az inger, túl sok minden felfedezni való van a világban.
Ez is alakul majd - biztosan. 
Csodálatos, de
2011.04.16. 23:22futkosós napunk volt.
A hatékonyság növelése érdekében a délelőttöt kettéosztottuk, Amíg a takarítás nevű hobbimnak hódoltam, a fiúk (párom és Zádi) addig természetet kóstoltak.
BRRR!
Jó, hogy nem voltam ott - mint utóbb kiderült.
Apa csavarosfűz ágat szedett a kérésemre, Zádi pedig elfoglalta magát. Ült a fűben (jóóól felöltöztetve) és tépegette a fűszálakat, megkóstolta őket, hangyát akart enni és földet is.
Azt, hogy ezekből valójában mi került a szájába jótékony homály fedi - nem bánom. Utólag mit tehetnék, de legalább én nem sárgulok be az undortól... 
A felfedezést ebéd követte, majd gyors altatás, mert kettecskén az én férjecskémmel elmentünk Zádinak beszerző körútra.
Fantasztikus kincsekkel tértünk haza, nagy boldogan, de nekem már készülnöm is kellett, mert Barninak megígértük, hogy zenés Istentiszteletre visszük.
Az IrányTű nevű fiatalokból álló együttes volt a gyülekezet vendége így ők tartottak izgalmas, megható, kedves, szívhez szóló szolgálatot nálunk.
Kár lett volna kihagyni.
Zádi az apjára vigyázott itthon, míg mi nagymamával és Barnival a lelkünket tápláltuk zenével és éltető gondolatokkal.
Csaknem fürdetési időre értünk haza, így kisebb kapkodásba kezdtünk, de végül minden a helyére került.
