futkosós napunk volt.

A hatékonyság növelése érdekében a délelőttöt kettéosztottuk, Amíg a takarítás nevű hobbimnak hódoltam, a fiúk (párom és Zádi) addig természetet kóstoltak.

BRRR!

Jó, hogy nem voltam ott - mint utóbb kiderült.

Apa csavarosfűz ágat szedett a kérésemre, Zádi pedig elfoglalta magát. Ült a fűben (jóóól felöltöztetve) és tépegette a fűszálakat, megkóstolta őket, hangyát akart enni és földet is.

Azt, hogy ezekből valójában mi került a szájába jótékony homály fedi - nem bánom. Utólag mit tehetnék, de legalább én nem sárgulok be az undortól...

A felfedezést ebéd követte, majd gyors altatás, mert kettecskén az én férjecskémmel elmentünk Zádinak beszerző körútra.

Fantasztikus kincsekkel tértünk haza, nagy boldogan, de nekem már készülnöm is kellett, mert Barninak megígértük, hogy zenés Istentiszteletre visszük.

Az IrányTű nevű fiatalokból álló együttes volt a gyülekezet vendége így ők tartottak izgalmas, megható, kedves, szívhez szóló szolgálatot nálunk.

Kár lett volna kihagyni.

Zádi az apjára vigyázott itthon, míg mi nagymamával és Barnival a lelkünket tápláltuk zenével és éltető gondolatokkal.

Csaknem fürdetési időre értünk haza, így kisebb kapkodásba kezdtünk, de végül minden a helyére került.