Nem akadt ki!!!
2011.03.29. 23:26Ma kétszer is meglepett apró porontyom.
Az elsőt azonnal reggel produkálta: kénytelen voltam az ágyába tenni, amíg kiszaladtam a fürdőszobába. Ezt eddig hangos sikoltásokkal kevert önkívületi üvöltéssel nyugtázta, de ma szépen csendben ült az ágyban és játszott, amíg visszaértem.
Nagyon megdicsértem, össze-vissza pusziltam és mérhetetlenül büszke voltam rá.
Délelőtt séta és nyúlék látogatása, majd ebéd, azután pihenés volt a program.
Ekkor történt a második döbbenet.
Még aludt, amikor ki kellett jönnöm a szobából. A kuckójában pihent, én felrohantam az apjáért, hogy váltson fel kicsit.
Míg ő leért, Zádi felébredt és a cserépkályha mellett ücsörögve nézegette a mesekönyvét, így találta apuja.
Hirtelen nem is tudta, hogy én tényleg azt mondtam-e, hogy alszik.
Újabb dicséret hegyek és puszi csomagok következtek.
Anyukámék is voltak ma látogatóban. Csodálatos szélforgót kapott tőlük Zádi. Csillog-villog és gyönyörű színes.
Zümikém azonnal megszerette. Forgatta a kezeivel, majd amikor megpróbálta darabjaira szedni (kicsit sikerült is neki), akkor elkoboztam.
Majd megtaláljuk a helyét. Annak nem lett volna értelme, hogy azonnal szétberheli és volt - nincs szélforgó.
Oktondi kis pocok, de imádnivaló!
Szabadulás
2011.03.28. 23:24Apa ma elment orvoshoz, aki felmentette a karantén alól. Így aztán Zádit is odaengedtük hozzá. Zümikém előbb óvatosan közelítette meg (talán attól tartott, hogy megint leállítjuk), majd tárt karokkal rohant az apjához.
Nagy a boldogság, nem is nagyon engedte el maga mellől ezután.
Kicsit nyűgös szegénykém. Vannak több tippem is az okokról - bármelyik lehet, sőt az is előfordulhat, hogy ezek variációja.
...
Ma rádöbbentem valamire.
...
Gabóca kórházi idejében ittam utoljára automatából kávét...
Mert az emlékek a napokkal ugyanúgy követik egymást.
Szerintem a március 23-24. éjszakájától április 28-ig tartó időszakban ez már így is marad, amíg élek.