2011.03.29. 23:42

Nem akadt ki!!!

 2011.03.29. 23:26

Ma kétszer is meglepett apró porontyom.

Az elsőt azonnal reggel produkálta: kénytelen voltam az ágyába tenni, amíg kiszaladtam a fürdőszobába. Ezt eddig hangos sikoltásokkal kevert önkívületi üvöltéssel nyugtázta, de ma szépen csendben ült az ágyban és játszott, amíg visszaértem.

Nagyon megdicsértem, össze-vissza pusziltam és mérhetetlenül büszke voltam rá.

Délelőtt séta és nyúlék látogatása, majd ebéd, azután pihenés volt a program.

Ekkor történt a második döbbenet.

Még aludt, amikor ki kellett jönnöm a szobából. A kuckójában pihent, én felrohantam az apjáért, hogy váltson fel kicsit.

Míg ő leért, Zádi felébredt és a cserépkályha mellett ücsörögve nézegette a mesekönyvét, így találta apuja.

Hirtelen nem is tudta, hogy én tényleg azt mondtam-e, hogy alszik.

Újabb dicséret hegyek és puszi csomagok következtek.

Anyukámék is voltak ma látogatóban. Csodálatos szélforgót kapott tőlük Zádi. Csillog-villog és gyönyörű színes.

Zümikém azonnal megszerette. Forgatta a kezeivel, majd amikor megpróbálta darabjaira szedni (kicsit sikerült is neki), akkor elkoboztam.

Majd megtaláljuk a helyét. Annak nem lett volna értelme, hogy azonnal szétberheli és volt - nincs szélforgó.

Oktondi kis pocok, de imádnivaló!

 2011.03.28. 23:24

Szabadulás

 2011.03.28. 23:24

Apa ma elment orvoshoz, aki felmentette a karantén alól. Így aztán Zádit is odaengedtük hozzá. Zümikém előbb óvatosan közelítette meg (talán attól tartott, hogy megint leállítjuk), majd tárt karokkal rohant az apjához.

Nagy a boldogság, nem is nagyon engedte el maga mellől ezután.

Kicsit nyűgös szegénykém. Vannak több tippem is az okokról - bármelyik lehet, sőt az is előfordulhat, hogy ezek variációja.

... 

Ma rádöbbentem valamire.

... 

Gabóca kórházi idejében ittam utoljára automatából kávét...

Mert az emlékek a napokkal ugyanúgy követik egymást.

Szerintem a március 23-24. éjszakájától április 28-ig tartó időszakban ez már így is marad, amíg élek.

süti beállítások módosítása