Ma kétszer is meglepett apró porontyom.

Az elsőt azonnal reggel produkálta: kénytelen voltam az ágyába tenni, amíg kiszaladtam a fürdőszobába. Ezt eddig hangos sikoltásokkal kevert önkívületi üvöltéssel nyugtázta, de ma szépen csendben ült az ágyban és játszott, amíg visszaértem.

Nagyon megdicsértem, össze-vissza pusziltam és mérhetetlenül büszke voltam rá.

Délelőtt séta és nyúlék látogatása, majd ebéd, azután pihenés volt a program.

Ekkor történt a második döbbenet.

Még aludt, amikor ki kellett jönnöm a szobából. A kuckójában pihent, én felrohantam az apjáért, hogy váltson fel kicsit.

Míg ő leért, Zádi felébredt és a cserépkályha mellett ücsörögve nézegette a mesekönyvét, így találta apuja.

Hirtelen nem is tudta, hogy én tényleg azt mondtam-e, hogy alszik.

Újabb dicséret hegyek és puszi csomagok következtek.

Anyukámék is voltak ma látogatóban. Csodálatos szélforgót kapott tőlük Zádi. Csillog-villog és gyönyörű színes.

Zümikém azonnal megszerette. Forgatta a kezeivel, majd amikor megpróbálta darabjaira szedni (kicsit sikerült is neki), akkor elkoboztam.

Majd megtaláljuk a helyét. Annak nem lett volna értelme, hogy azonnal szétberheli és volt - nincs szélforgó.

Oktondi kis pocok, de imádnivaló!