amihez nincs közöm.

Valami, amibe nem szólhatok bele.

Valami, ami miatt nagyon aggódom.

Valami, amin szeretnék segíteni.

Te, TI tudjátok, hogy nektek küldöm ezt most.

Szeretitek egymást, mi is szeretünk benneteket! 

Leltározok:

- 1 db fellelkesült gyermek, aki körbejáratja szemét és rájön, hogy itthon vagyunk. Ezt hatalmas füttyel és kacagással jutalmazza... majd másfél órás ébrenléttel...

Azt hittem végre alhatok...

- 2 db hullafáradt szülő, akik csak az ágyukra tudnak gondolni - tisztán pihenési célzattal...

- soksoksokrengeteg csomag, ami (bevallom azóta is majdnem változatlanul ) figyelnek a gyerekszobában.

- egész napos időeltolódás (Zádi kezdte, Zádi kezdte!!!)

... fél 9-kor kelt, később reggelizett, amit anya a tízóraival összevont, hátha behozzuk a napunkat... ja..ja...

... 11-kor aludt el, amikor ébredni szokott...

... nem jöhettem el mellőle, végig belém kapaszkodott alvás közben...

... háromnegyed 1-kor kelt, amikor lassan a déli alvást szokta kezdeni...

... fél 2-kor ebédelt, majd 2, fél3-kor elaludt... Az egész nap egy homályos folyam...

De megvagyunk, jól vagyunk... Majd lesznek érdembeli mesélések is, de még magunkhoz kell térnünk. Bocsi.

Tehát a leltár végén: van sok-sok el nem mesélt élmény. Majd bepótolom idővel.

Egy ismerősünkkel pedig azt kell tudatnunk, hogy Zádi átadta az üzenetet. Nos, apát meg kell védenem. Nem ő a fotómániás, hanem én.

És ez így is marad.

Amíg csak engedi, minden egyes pillanatot meg fogok örökíteni, vagy örökíttetni.

Van egy film a fejemben egy másik babatörténetről... Szomorú...

Van - lesz egy film a kezemben egy drága kisemberről, aki megismeri a világot. Ennek a filmnek boldog folytatása lesz, én pedig kiélvezem minden pillanatát. Örömünket leljük benne.