a beszédfejlődése Zádinak.
Ma reggel azzal fogadott, hogy tudja, melyik városban lakik dédikéje.
Napok óta az angyalt várja, hogy majd csengessen és hozza a karácsonyfát.
Csicsereg, utánunk mond bármit... khmm. Bármit... Igen...
Kezdődik (?) a hiszti megerősödése is. Amint valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte, éktelen visításba kezd. A csodálatos, hogy ezt a tudományát egyelőre csak felnőtt emberszabásúakkal szemben alkalmazza. A gyerekek, tesóm kutyája, a macskák kivételt képeznek. Velük maximum vitatkozik és egy-két erőteljes NEM-mel elintézi a gondokat. Amikor Kingi elveszi tőle a játékot, vagy le akarja túrni a hintalóról, nem törik össze. Legtöbbször keres magának valami mást. (Van azért pár kivétel, mert a játék csavarhúzóját még nekem is csak gyanakodva adja kölcsön...
A szopiról már tudja, hogy csak elalváshoz "jár" neki, és úgy néz ki, beletörődött...
Ciki... De éppen most...
Kibírtam több, mint másfél hónapot sírós, alkudozós babával, hogy éjszaka nem adtam neki már szopit és nagyobb gond nélkül megúsztuk.
Erre tegnap...
Annyira bealudtam, és a véletlen is ellenem játszott, mert Isti nem ébredt fel Zádihoz, amikor nyüszögött... Izé...
Tényleg nem voltam magamnál...
Átmásztam Istin, bekuporodtam Zümi mellé és megszoptattam - alvás közben...
Akkor jöttem rá, mit csinálok, amikor arra ébredtem, hogy elgémberedtem takaró nélkül a kiságyban...
Képes vagyok elrontani mindent, amire eddig nagy nehezen rászoktattuk?
Ott volt a cumisüveg mellettem és nem azt adtam oda...
Hülye-e vagyok?
