Az én nagyfiam tegnap este anya és apa nélkül, ilyenformán szopi nélkül aludt el és nem is ébredt fel reggelig.

Nyilván hazatelefonáltunk és nézegettük a telefonjainkat hol felváltva, hol egyszerre, de SEMMI GOND NEM VOLT!!!

(Most nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy essek kétségbe, hogy nem hiányoztam neki...)

Nagyon büszke vagyok rá!!!

Tegnap délelőtt voltunk orvosnál végül, mert nem akartam így kezdeni a hétvégét. Alaposan megvizsgálta Zádit, de semmit nem talált. Még zacsivizit is volt, hogy kiderüljön, miért sírt olyan vigasztalhatatlanul csütörtök estéről péntek reggelre virradó hajnalban.

Láza már csütörtök (reggel) óta nincs, de ez a sírás azért nem hagyott nyugodni. A pelusban talált nagy dolgai kicsit lazább szerkezetűek, mint normális, így lehet, hogy tényleg a fogacskája lesz a bűnös, de azért csak elvittem kedvenc doktor bácsinkhoz.

Most este viszont többször is köhögött. Mindenesetre figyelem, majd meglátjuk. elképzelhető, hogy csak félrenyeli a nyálát, mivel a fogzás miatt erősen nyálzik is.

Igazán nem tudom. Pénteken még semmit sem látott a doki a torkán.

Ma pedig annyit dolgozott a kertben, hogy hihetetlen! Teljesen kifáradt, délután 3,5 órát aludt egyhuzamban. Ilyenre nemigen volt még példa! ÁM!

Este Kingától kedvet kapva megette a tejbegrízt, ami külön csoda. (Persze azért utána lecsúszott még egy adag cukkíni is... Csak a miheztartás kedvéért...)

Na, kicsit zanza lett ez a bejegyzés, mert össze-vissza ugráltam. Bocsánat!

Tényleg ilyen kusza most a fejem.