Tesóm ma ünnepli a névnapját.

Isten éltessen!

Igyekeztünk belesűríteni a szervezésekből a lehető legtöbb dolgot a napba. Lényegében sikerült is.

Lett benne sikerélmény, megtorpanás, csalódottság, megbántottság, boldogság, fáradtság.

Egyiket sem részletezném.

De, egyet mégis.

Zádi végre nem lázas. Most.

Tegnap éjjel/ma hajnalban még kellett csillapítani, de a délutáni alvásnál már nem volt gond. Most este sem - egyelőre.

Remélem ez így is marad.

Mindenesetre nem megyünk pénteken úszni, biztos, ami biztos.

A másik jó hír, mert AKKORIS örülni fogok, hogy ha minden igaz, holnap randim lesz... a férjemmel... Féligmeddig dolgunk lesz, féligmeddig pedig örülni fogunk.

Talán jobban örülni, mint dologni...