Annyi mindenről akartam írni, hogy csak remélni merem, nem marad ki semmi.
Először is, már tegnap említettem, hogy előrelépéseink vannak Zádi bilizésének ügyében.
Úgy kezdődött, hogy nem erőltettük a dolgot sosem. Megmutattuk neki, elmagyaráztuk mire jó, ült is rajta egyszer-kétszer "potyára" (mármint eredmény nélkül, de mégis okkal, mert akkor szokta a helyzetet), majd egyszer csak belepisilt. Nagy örömtánc fogadta a cselekedetet a család minden tagjától. A bili felkerült a cserépkályha tetejére, hogy jól látható legyen, de mégse játszhasson vele. Egy ideig nem érdekelte, de pár nappal ezelőtt egy alkalommal elkérte. Odaadtuk, ő ráült és megint sikerrel járt! Újra megörömködtük, ez pedig azt hozta magával, hogy amikor csak lekerül róla a pelus, mindig kéri a bilit, ráül és kapunk bele egy adagot. Sőt, már az is előfordult, hogy teljesen magától kérte! Ezt mindenképpen jó előjelnek tekintem. Lassan megérik a szobatisztaságra.
Lassan.
Nem siettetjük. Majd amikor eljön az ideje.
Nem tudom, mennyit írtam az elalvásról. Nos, ha jól számolom 6. napja összebújunk este, ő szopizik, aztán elfordul és még ébren elhelyezkedik, majd egyszerűen behunyja a szemét és elalszik. Ringatás, cicizés nélkül. Olyan büszke vagyok rá, hogy csuda!
Ez feltétlenül nagy dolog, ha azt nézem, hogy egy hónapja még ringatni kellett, akár fél órát is. Büszkebüszke!!!
A beszéde is ugrásszerű fejlődést mutat. Ma például azt mondta nekem, hogy mérges rám. Pontosabban mélges...
Az előkét kibogoztam a nyakában, majd egy mozdulattal le is akartam róla kapni, ami félre sikerült, és kicsit megcsípte a bőrét. Erre közölte, hogy "mélges, fáj".
Annyira tündéri volt!!! Gyorsan bocsánatot kértem, megpuszilgattam a nyakát és igazat adtam neki.
Úgy megölelgettem, hogy csuda! ... Mélges! Mélges!
Délelőtt babaszínházban voltunk. Nagyon szeretjük ezeket a programokat. Igaz, a mai kicsit nehezen emészthetőre sikeredett. Úgy gondolom, hogy 4-5 éves gyerekek élvezték volna igazán, nem a picirik. Mindenesetre Zádinak nagy élmény volt a sok gyerek, végülis az előadás alatt sem volt gond, bár időnként az jobban érdekelte, hogy az apja merre jár és hol fotóz, mint maga a műsor. (Esetleg ha beszéltek volna benne, vagy énekelnek, akkor könnyebben érthető lett volna az alaphelyzet.
Kaptam ma egy levelet is, aminek nagyon örültem és ami hihetetlenül meghatott. Fogok is válaszolni rá, de nem lehet félvállról venni az ilyesmit és ma egész nap Isti dolgozott a gépen.
Most viszont nem tudom milyen éjszakának nézünk elébe.
Kicsit melegnek tűnik a buksija. Megmértem, 37,3. Ez önmagában még nem baj, csak feljebb ne menjen!!!
Most megyek, mert nem tudom mi vár még ránk az éjjel! Jó éjt!