Tegnap végül csak lenyugodtam valamennyire. El is aludtam, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Azért nem bánom, hogy a levél olvasása után nem találkoztam személyesen az írójával...

Ma délelőtt belépett az iwiw-re, de nem olvasta el a válaszom.

Gondolom feltételezi, hogy milyen hangvételű levelek érkeznek hozzá ennek kapcsán és inkább bele sem olvas...

Nem, nem is akarok erről többet írni. Amit akartam/tudtam, már leírtam.

Most jöjjenek az aktuálisabb témák.

Zádikám szép lassan elkezdte használni a bilit.

A nappaliban a cserépkályha tetején tartjuk. Így nem tud vele játszani, de látja és kérheti, ha úgy érzi, hogy kellene. MA kétszer kérte el és mindkétszer tette is a dolgát!!! Kis lépésekkel haladunk (ha értitek, mire gondolok), de szépen menetelünk előre!

Nem akarom erőltetni, ráadásul ilyenkor télen több réteg ruha is van rajta, ezért nehezebb a kérdés. Azért mégiscsak próbálkozunk. Ha kéri, odaadjuk. Napról napra ügyesebb!

A másik közlendőm miatt senki ne ijedjen meg! Egyben vagyok! Csak... ma... leestem a lépcsőn a pince felé...

Zokniban indultam a csiszolt fa lépcsőn és megcsúszott a lábam. Több fokot végighuppantam, mire sikerült valahogy megállítanom a sodródásom.

Szerintem a hátsóm be fog lilulni.

Szerencsére egyéb következménye nem lett. Ja, de! Azóta gumipapucsban járok. Biztos, ami biztos...