"Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. 
Ott rétegződnek az emlékek, vágyak, a ki nem mondott gondolatok.
Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege.
Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok,
a homlokra tett hűvös kezek. Apró karok nyújtózkodnak bennünk boldogan,
kapkodnak a mellünk felé, mama!

Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé.
A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok,
mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk,
kiált és rendre elcsendesül ez az egyszer volt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény,
az életünk.
   Jó ez így."   / Schaffer Erzsébet