A mi mesénk

 2011.11.01. 23:00

Azt hiszem, Zádit teljesen megkavartuk.

Nem volt szándékos és a mai nap délutánjáig nem is sejtettem, hogy így van...

Egy ideje minden nap zenét akar hallgatni a számítógépen. Süsüt, Alma zenekart, Kiskalász zenekart, Tv macit (ahogy köp, mert az izgalmas...    ).

Egy alkalommal apja megmutatta neki Bogyó és Babócát.

Láttam már én is korábban, de úgy gondoltam, hogy még túl korai lenne neki.

Erre Isti megmutatta és Zádinak tetszett.

Még mindig nem gyanítottam semmit.

--O--

Ugrunk egyet az időben.

Ma délután a temetőbe készülődve az üveg mécsesekre ráírogattam, kinek szánjuk. Messze vagyunk a szeretett emberek nyughelyétől, így Gabóhoz visszük ki a gyertyákat, a dupla sír másik oldalára.

Ahogy írtam, hangosan elmondtam Züminek.

Ez Kusza dédié lesz, ez dédipapáé, ez Pürié (keresztapámé), ez Rudié, ez Vidié.

Pakolgatta a mécseseket, megemelte Gabóét és elmondtam, hogy arra nem írok semmit, mert az Gabócáé lesz.

Erre Zádi azt mondta: Bogyó

???

Nem értettem.

Megint emelgette a mécseseket, elmondtam mindig, melyik kié. Erre újra megemelte Gabóét és közölte, hogy bogyó.

Ekkor jött a felismerés.

Zádi most nem tud különbséget tenni Babóca és Gabóca között.

Azt hiszi, a kettő ugyanaz...

Ráadásul Gabó "ágyán" sok katicabogár van. Szeretjük.

(Aki nem ismeri, annak jegyzem meg, hogy a Bogyó és Babóca című rajzfilm Bogyóról, a csigafiúról és Babócáról a katica kislányról szól...)

Zádi beleírta a testvérét egy mesébe...

Nem fogjuk őt elfelejteni soha.

Hiába nem ölelhetjük át, mégis velünk van.

Zádi tudja, hogy ott "lakik"... A temetőben, ahol ma ünnep volt.

Gyönyörű csillogó fények, picikém csodálkozó szemében viszzafénylő lángok.

Tegnap éjszaka sírva aludtam el.

Nem szeretem a novembert. Pedig Gabó novemberben született. Nem akkor búcsúzott...

Mégis fáj, minden napja...

Valaki megelőzött bennünket a temetőben, már égtek a gyertyák, amikor odaértünk.

Sőt, egy gyönyörű gyermekrajz is várt minket... pontosabban Gabó kapta.

Ahogy ránéztem, láttam, hogy ilyesmi rajzokat hordana haza ő is az óvodából...

Zádi is vitt egy gyertyát. egy maci formájút...

A sír tele van fényekkel ma este. Sok játék is van rajta...

Játékok. Egy aprócsa kisfiúnak, aki itt már nem játszik velük.

Talán odaát. Vagy a mesénkben.

Meséljük. Tovább. Zádinak is... 

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr556488655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dt' 2011.11.01. 23:31:28

és ez az igazi, valóságos élet-mese! ;) PUSZI

HoldAnyuCica 2011.11.02. 10:49:31

Úgy írnék, de nem tudom kifejezni a gondolataim...
süti beállítások módosítása