fáradtak vagyunk, az éjjeliőr/DJ képzést folytatva megint éjszaka utaztunk.
Zádi Kecskeméttől már ébren volt, folyamatosan dédikéjét kereste, meg a kutyákat.
A családlátogatás nagyszerűen sikerült, újra keresztszülők lettünk, amire nagyon büszkék vagyunk.
Debrecenbe is eljutottunk, találkoztunk Zádi keresztszüleivel, Katával és Józsival, a kereszttesójával, majdani keresztlányunkkal Zsófikával.
Nekem pedig volt egy út az életemben, amivel már régen tartoztam Gabócának és magamnak...
Visszamenetem a kórházba, ahol feküdt...
Bementem a kórház kápolnájába, ahol annyit imádkoztam akkoriban... Volt egy tartozásom a Mindenható felé is...
Találkoztam az akkori nővérek egyikével...
Kemény menet volt. Majd elmesélem.
Hihetetlen hálás vagyok Katának a tartózkodó jelenlétért. Velem volt, de nem mellettem. Csak amikor én mentem oda hozzá...
Nagy meccs volt ez, de kellett. Nem sebek szakadtak fel, hanem a gyógyulást segítette.
Azt a posztot nehéz lesz megírnom.
