Gesztenyehullástól

 2011.09.18. 22:37

gesztenyehullásig számolom az időt...

Nem tudom, miért. Gabóca áprilisban költözött a nyugalom kertjébe. Csak hónapokkal később kezdtek potyogni a gesztenyék.

Mégis minden alkalommal ezt számolom. Ez már a negyedik gesztenyehullás, amióta ott lakik...

Nézem, figyelem a fákat. Örömmel tölt el, ha a lábam előtt landol egy-egy szúrós termés. Külön izgalmas, ha nem hullik szét, hanem én szabadíthatom ki a kicsi barna gömböt. Selymes, szorongatnivaló kis szeretetcsomag.

Gabó is kap belőle mindig. Az első pár szem, ami a közelébe hullik, az övé.

Minden évben aggódva figyelem a temetőbe gyűjtögetni járókat, nehogy elvigyék, amiket Gabónak tettünk oda. Eddig szerencsére tiszteletben tartották.

Jó (ez így furán néz ki leírva, de mégis jó), hogy gesztenyefa alatt pihen, mert így mindig lehet velem egy kis darab - az ágyától.

A következő gesztenyehullásig az előző évi mindig megráncosodik, de velem lehet.

Vannak páran, akik kaptak már tőlem ONNAN gesztenyét. Nem sokan. Olyanok, akik tudják, tudhatják.

Ezek nekem nagyon fontos dolgok.

Az idő múlása gesztenyében, a feledhetetlenség az örökké zöld borostyánlevélben.

Növények, amik hozzá, hozzánk tartoznak.

Amikor a búcsú előtt helyet kerestünk neki, csak egy dolog volt biztos bennünk. Mégpedig az, hogy feltétlenül fa alá szeretnénk előkészíteni az "ágyát".

Nem volt külön szempont a gesztenye.

Örülök, hogy mégis pont gesztenyesor veszi körül.

A gesztenye a gyerekek játéka.

Nekünk pedig egy darabka idő...

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr686488789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HoldAnyuCica 2011.09.18. 23:07:30

Átérzem a gesztenyével való kapcsolatodat. Nagyon is...

Vianya 2011.09.18. 23:14:12

Örülök, hogy így van, de Te inkább a jövő felé fordulj a múlt helyett! Tudod, nálatok most összeér a Nap, a Hold és a Csillag. Teljes Univerzum, és mint olyan, kerek egész. Kicsi Világ a nagyvilágban! Csak Ti hárman. Minden(ki) más lényegtelen!!! Puszi nektek!

pcx 2011.09.18. 23:32:59

Kedves Vianya! Tapasztalt gondolatokkal nincs mit szólni, csak ennyit: köszönöm.

Vianya 2011.09.19. 08:20:10

PCX! ;-)

HoldAnyuCica 2011.09.19. 15:19:10

A jövő felé csak a múlton keresztül lehet igazán eljutni :) Számomra ez a kettő elválaszthatatlan ;)

Horváth Erzsébet 2011.09.19. 20:06:15

Szép bejegyzés. Értem és érzem. Ezért...én is köszönöm!

Vianya 2011.09.19. 21:49:06

Örülök Nektek!

dt' 2011.09.19. 22:19:27

uppsz! ;)

emmamam 2011.09.20. 13:34:26

Mindig, mikor a Gabóról szóló soraidat olvasom, majd' megszakad a szívem érte, és a saját fiamért. Ilyenkor mindig, újra és újra tudatosodik bennem, hogy mennyire de nagyon hiányzik Andris... Ennek ellenére olyan érzés olvasni ezeket a sorokat, mintha a szívemet simogatnák. :)

Vianya 2011.09.22. 22:36:59

Köszönöm Emmamam! Igen DT! Uppsz!
süti beállítások módosítása