Ahogy a város felé tartottunk, először ugye elénekeltük az induláshoz rendeltetett dalunkat, majd bekapcsoltam a CD lejátszót és Alma együttest hallgattunk.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Zádi hadonászik a kezével és azt "énekelgeti", hogy TOM TOM TOM!
ÉÉÉÉÉÉÉÉnekelt!
Mellesleg megtörtént, amit úgy saccoltam, hogy óvodáig nem esedékes: Zádi beégetett... 
A boltban, vásárláskor a pénztárnál mögöttünk álló hölgy dolgai közül éppen a dobozos sört választotta ki gyermekem. Beletette a mi bevásárlókocsinkba.
Ekkor én jelentőségteljesen visszaadtam a tulajdonosának és Zádira nézve felhívtam a figyelmét, hogy ez a nénié visszaadjuk.
Ezzel Zádi is egyet értett, és miután a néni visszakapta, Zümkém odafordult hozzá, majd közölte vele, hogy KÉJEM!
Nem ám "blabla" - ahogy eddig mondta a kéremet, hanem tisztán érthetően (gondolva, hogy a néni a blablát nem érti majd meg...
De éppen sört???
Ciki...
Pedig itthon nem is ezt látja.
De tényleg!
Mellesleg nem mosom magam/gunkat, de éppen büszke voltam Zümire, mert nem édességfélét választott magának a boltból, hanem tejcsit!
Meglátta és folyamatosan BLABLA-zott nekem, hogy ő azonnal kér tejcsit.
Kifizettük, (kalandosan ugyebár), majd az autó csomagtartójába mászott és ott iszogatta dobozból a tejet, hiszen egy tapodtat sem mehettünk addig, amíg nem kap belőle.
Szóval sör és tej...
Jó párosítás... BRRR!
