Ma kibontottam a korábban "gondosan" eltett Zádi által kinőtt ruhácskákat és elkezdtem méret szerint csoportosítani őket.

Morcos voltam, hogy az allergiám miatt nem érzem a babaszagot, amit szintén elcsomagoltam velük, de így is jó volt újra kézbe venni az irinyó-pirinyó ruhadarabokat.

Milyen nagynak is látszik mellettük az én örökmozgó apróm...

Némelyikben még Gabót látom, másokban Zádit.

Igaz, hogy a nappali úgy nézett ki, mint a bababörze egy-egy standja, vagy egy babaturi, de én élveztem.

Nem ment gyorsan, sőt, volt pillanat, amikor mérget vettem volna arra, hogy soha nem fogok végezni, de mégis hasznos időtöltésnek bizonyult.

Igen, most újra szembesültem vele, hogy Gabóról 74-es méretig vannak ruhácskák, amiket Zádi örökölhetett.

Mostanra kinőtte ezeket.

Egy újabb mérföldkő.