Durván rohangálós napon vagyok túl.
Délelőtt doki és egy rég halogatott találkozás, délután extra gyors bevásárlás, majd rohanás haza, ahol bedobált ebéd után találkozó a biztosítási kapcsolattartó emberkénkkel (direkt nem írok ügynököt, mert ezt a pasit kifejezetten rendes embernek tartom, és nem alacsonyítanám le... bocsi, ha valaki büszkén vállalja ezt a munkát), amint ő elment, azonnal indultam Taszárra. Ott Émi barátnőm édesanyja várt egy szívesen látogatott házban, ami előtt állva összeszorul a torkom mindig... De ez egy másik történet...
Zádi örökölt ruhákat Émi nagyfiáról, amik kalandos úton érkeztek meg hozzánk a "nagy víz" másik oldaláról...
Taszár után Ivettel találkoztam, futárkodásom beteljesítésére, aztán nyargaltam haza, hogy Zádit kiengesztelhessem, amiért nélkülem aludt el és nélkülem ébredt.
Zümi ki is élvezte a közös játékot, bemutatta a kakival "rajzolás" művészetét (brrr) - ezt ne akarjátok tudni!!! - De legalább nem a kezével rajzolt... Ez is valami...
Vacsizni már egészen nyugodtan tudtam, de csepp fiam fürdés után is játszani szeretett volna még.
Nehezen aludt el, bár ez így nem teljesen igaz, mert miután 825-ször is visszafektettem, hogy mostaztánmárténylegalvás egy pillanat alatt kidőlt.
Nehéz az élete.
Annyi dolga van!
Nekem pedig leragad a szemem és fáj a fejem. Ez a szél nem az én világom. Fújja a pollent bele a képembe, ráadásul hasogatja az eszem tokját. Na jó, nem nagyképűsködöm.
