a szülőrabszolgák végre megértették, hogy szeretem a vizet.

Már voltunk többször is a hullámos nagy víznél, amit anyuék Balatonnak hívnak, de eddig nem engedtek bele.

Amikor először láttam, még nem tudtam kapálózni. Anya szopit akart adni, de nekem nem kellett, mert a hullámok csobogását hallgattam inkább.

Már akkor kipróbálhattam volna, csak anya szerint kicsi voltam, meg szél is volt és hideg. (Legalábbis ezt mondták.)

Azután még többször megnéztük (nem tudom, minek mutogatták, ha nem mehettem bele... ).

Mindig hideg volt, szél, meg nem volt fürdéshez ruhájuk, vagy mi (na ezt sem értem, mert én pucéran is belemegyek, ha nem kapnak el).

Szóval, apa tegnap azt mondta, hogy mennie kell a táborba, és én már azonnal tudtam, hogy itt az alkalom, hogy végre kipróbáljam a Balatont.

De aztán eszembe jutott, amiért anya délután a konyhában kóstolgatott.

A nagynéném (azt hiszem, ezt mondták róla, de nekem csak Lovasmanósréka) ma ünnepelte a szülinapját, és anya összerakott neki egy tortát. (Ezt tudom mi, mert már nekem is volt, csak nem ilyen gyümölcsös és rázkódós, hanem gesztenyés. Anya a rázkódást gyümölcskocsonyának hívja, de szerintem hideg, színes rázkódó, csak az lehet.)

Szóval elvittük neki a tortát és az ajándékot, de igazából én csak kutyáztam és szétpakoltam a szobadolgozóját, amennyire csak bírtam. Volt ott három kutya is, Manó az egyik, őt ismerem, meg egy babakutya, aki még nálam is kisebb, azt mondták 4 hónapos. A harmadik kutya az ajtó mögött ugatott, nem jöhetett be.

A nagyok ettek, meg beszélgettek és én vártam, hogy mejnünk a lovakhoz.

Aztán amikor kimentünk, mutattak nekem több lovat is. Megtanultam, hogyan fújnak (prüszkölnek), megmutattam, hogy tudom utánozni, ahogy mennek, de nem akartam megsimogatni őket.

Aztán az egyiket, amelyik nagyon vékony és azt mondta Lovasréka, hogy beteg volt, azt meg is etettem. Azt nem engedték, hogy megkóstoljam, amit eszik, ezért odaadtam neki, hadd örüljön.

A lovak után indultunk a nagy vízhez.

Az úton beszélgettem, zenét hallgattam és... elaludtam, mindegyik kezemben sajtostallérral. Meg akartam enni még alvás előtt, de az alvás előbb jött...

Amikor odaértünk, köszöntünk mindenkinek, kaptam ebédet és tiszta pelust, kergetőztem Zsuzsival, mert azt kell, és elindultunk tábornézőbe.

Ugráltam a trambulinon, most már ügyesebben, mint a múltkor, és amikor apa megérkezett, indultunk fürdeni.

Nagyon tetszett a víz.

Apa mutatta meg, először csak kicsit engedett bele, de nagyon kapálóztam, hogy végre beleessek.

Anya hozott valami levegőövet, de az nagyon felemelt és csak a lábam lógott a vízbe.

Jó volt, mert tudott sípolni, de nem tudtam kirágni belőle a golyókat, ezért ki akartam szállni, hogy beleállhassak a vízbe.

Apa kiszedett és a süllyedős homokba tette a lábam, amitől kacagnom kellett. Egy hullám átugrott a fejemen, amiért köhögtem kicsit, de már mentünk is tovább.

Segítettek úszni és apa fröcskölt is, meg elbújt a víz alatt. Kagylót mutatott, de nem engedték megenni. Nagyon jó volt, de amikor megremegtem, azonnal kivittek a partra.

Anya megtörölt és én szopit kértem.

Összebújtunk a sátorban, még takarót is kaptam, de nem értem, miért akarták, hogy aludjak, amikor a gyerekek odakint kacagtak nagyon.

Amikor megértették, hogy nem fogok aludni, akkor összepakoltak, hogy megyünk uzsonnázni és indulunk haza.

Csakhogy én szereztem egy fésűt, és homokozni kezdtem vele.

Anya és apa vakondtúrásnak hívta a homokozót, amit szétgyurmáztam.

Átszitáltam a fésűn és belefeküdtem, ami nekem nagyon tetszett, de anya kivett és kirázott, aztán megint átöltöztetett. (Nem értem, miért divatozik. A sár szép minta.)

Az uzsonnám rövid ideig tartott, aztán elvettem apa jégkrémét, mert finom volt, csak azt nem értettem, miért akar ő is enni belőle.

A jégkrém után elköszöntünk és hazajöttünk, de én félig nem aludtam az úton, csak ott már nem bírtam tovább és nem nyitottam ki a szemem hazáig.

Itthon minden lassabban ment, mint szokott.

Sírnom kellett a vacsiért, megint megfürdettek, pedig mondtam, hogy már pancsoltam.

Megsérült a talpam, amit apa meggyógyított és aztán hancúroztunk az ágyban. Én játszottam, ők altatni akartak.

Ők nyertek.

Most a kék kutyát ölelve alszom és küldöm anyának a gondolatokat.

Szerintem szervezek még ilyen kirándulást!