Végre megérkezett a várva-várt eső. A kertben a növények szinte hangosan szürcsölték be az enyhet adó vízcseppeket. Hiába öntözünk, csak töredéke a bevitt víz annak, amennyire szükségük lenne.

De nem csak ezért volt örömteli az esővel való találkozás.

Zádikám állt az ablaknál, nézett kifelé, és folyamatosan azt mondogatta, hogy SSS-SSS (esik...)

Mondtuk neki, hogy igen, esik az eső.

Erre az én babám teljes könnyedséggel kimondta, hogy ESŐ!

Igen, legalább 20-szor kimondattuk még vele. Annyira aranyos volt!!!

Amikor elállt az eső, a fiúk kimerészkedtek az udvarra egy kicsit.

Zümikém természetesen a pocsolya bűvkörébe került. Miért is ne?!?

Apuja le is fényképezte az ismerkedést...

Végül talált a pocsolyában egy kavicsot, ami aztán itthon megfürdetett a kádban.

Teljes a boldogság!

Hihetetlen tapicskolást rendezett.

Most pedig a teljesség igénye nélkül leírok egy pár új szót, amit már ki tud mondani:

* tészta

* asó (felmosó),

* gomm (gomb),

apó, papa (nagyapa)

ajtó,

cica,

anya (jelentése anya, és segíts),

apa,

mama,

mamama (nagymama),

eeese (leesett),

tész (kés),

kaa (kanál),

kaa (kampó)

Minden nappal gyarapszik a szókincse... Annyira aranyos!

Halandzsa nyelven már be nem áll a szája...

Mi lesz itt később???