Délelőtt Zsuzsit látogattuk meg.

Zádikám annyira felpörgött, hogy a délelőtti alvás teljesen kimaradt nála.

Ajándékokat kapott, amiket nagy boldogan vett birtokba, majd a teljes lakást hajtotta uralma alá.

Mindenhova felmászott, mindent megkóstolt, mindent kipróbált, felkapcsolt, megrágott.

Zsuzsival kergetőztek is, hatalmas kacagás kísérte őket.

Amikor aztán elköszöntünk, picikém alig tudta nyitva tartani a szemeit.

Befutottunk apához, vittünk neki gyógyszert, mert sajnos most őt kapta el a betegség, de legalább így volt ürügy, hogy meglátogassuk a munkahelyén.

Amint hazaértünk, Zádi teljesen kibillent. Alig tudta tartani magát, pedig már a babakocsiban is aludt egy jó órát.

Mindenesetre itthon szépen elaludt, és csak este fél 6-kor ébredt fel.

Uzsonna után pedig végre megtörtént a nagy élményfürdőzés Zümi módra.

Kitettük a kerti medencéjét, kapott bele vizet és kezdődhetett a hancúrozás.

Először még megpróbáltuk egy pólóval megvédeni a fel- feltámadó szelecskétől (nem infantilis lettem, de tényleg kevés szél fújdogált csak), de ez a próbálkozás kudarcba fulladt, amikor nagy lendülettel belefeküdt a vízbe a mi manónk.

Így aztán levettük a pólót és csodáltuk, ahogy játszik.

Időközben megérkezett apa is a munkából, Zádi természetesen bevonta őt is a pancsolásba, amit az apja egészen szárazon megúszott (csoda).

Végig fotóztam, hogy meg tudjam mutatni, mekkora különbség van a tavalyi, és az idei medencés hancúr között.