Meg voltam győződve róla, hogy a mai bejegyzés a patcai Katica-tanya látogatásról fog szólni.

Tévedtem.

Nyilván lesz beszámoló, de most egy fontosabb beszélgetésről fogok mesélni.

A történet régebben kezdődött.

Nyúl másodszülött fiának, Zsombinak volt már korábban egy hörcsöge, akit Vikinek hívtak.

Szegény Viki egy szörnyű balesetben egy macska miatt fiatalon vesztette életét.

Nem is lakott azóta hörcsög náluk.

Nincs még egy hónapja, hogy Zsombi újra vágyott egy ilyen kisállat után és kérlelni kezdte a szüleit.

Sikerrel járt, meg is kapta a csöpp rágcsálót, de ekkor kezdődött egy újabb probléma.

Ez pedig a névválasztás volt. Felmerült lehetőségként a Gigantikus Vihar (de ez szerintük nem lány név ); és egyéb változatok is, de végül elvettette mindegyiket.

Reggelre álmodta meg a megoldást:

Viki lesz ez hörcsög is, mert az előző Viki nem élt le egy teljes hörcsögéletet, nem élt annyit, amennyit lehetett volna.

Amikor ezt a magyarázatot meghallottam, tekeredett egyet a szívem és valahol hátul, az agyam egy eldugott részében felvillant, hogy ebből még lesz egy beszélgetésem Zsombival... Meg fogja kérdezni... Vártam.

Ma este érkezett el a pillanat, a nagy kirándulásról hazaérve.

A vacsora asztalnál ültünk (csak ő és én, mert részletekben tudtunk a picik miatt enni), amikor láthatóan zavarban feltette a nagy kérdést:

- Ti miért nem hívtátok Zádit Gábornak? - Nagyot nyeltem.

- Már vártam, hogy ezt meg fogod kérdezni. Viki miatt kérdezed, ugye? - Láthatóan megkönnyebbült, hogy mosolyogva (próbálkoztam legalábbis!) válaszoltam. - Innentől igyekszem a beszélgetést magyarázatok nélkül leírni.

- Igen.

- Tudod, egy állatnál más a helyzet, mint az embereknél. Az teljesen rendben van, hogy szeretnéd, ha lenne egy Viki nevű hörcsögöd, aki teljes, hosszú életet élhet, ezért ugyanúgy hívod, mint az előzőt, aki túl hamar halt meg.

De az embereknél ez nem így van. Te is látod, hogy Gabó és Zádi mennyire különbözőek.

- Igen, Gabó sokkal nyugodtabb volt, sokat pihent.

- (Nagyot nyeltem.) Így van. Azzal, hogy Zádi megszületett, mi nem Gabót kaptuk vissza, hanem egy új ember érkezett közénk, az öccse. Most képzeld el, ha Zádit is Gábornak hívnánk és később, amikor nagy lesz, és meglát egy képet Gabóról, megkérdezi, hogy ki van a képen. Mi megmondjuk, hogy Gábor, a testvéred. A saját nevét hallja és megtudja, hogy már meghalt, az olyan, mint ha ő csak pótlék lenne, pedig nem az. Látod, milyen furcsa lenne? (Bólogat.)

Ha például te azt látnád, hogy már volt egy *** Zsombor előtted, neked nem lenne rossz?

- De hát már volt *** Zsombor előttem!

- Micsoda? Hogyhogy volt? Mikor?

- Hát akkor, amikor anya, meg apa még nem éltek, olyan régen, már biztosan volt *** Zsombor!

- Jaj, Zsombi! Az nem ugyanaz! Amikor egy családban van több ember, akit ugyanúgy hívnak, az más, mint ha egy halott kisgyerek nevét kapja meg a következő baba! Az sokszor előfordul, hogy egy apa azt szeretné, ha a nevét tovább vinné a fia. Látod, nagyapa apukáját, nagypapáját, sőt, a dédnagyapját is Istvánnak hívták. Isti is István, csak van még neve utána, Gabó is István volt, csak mellette volt a Gábor. Ez normális, sok családban előfordul. Apukádat és az ő apukáját is ugyanúgy hívják.

Ilyenkor nem akarod visszakapni ugyanazt az embert, hanem szeretnéd, ha a neve is hasonlítana.

Lehet így érteni, amit mondtam?

...

Na, ezután ő kiment játszani az udvarra, én bent maradtam a gondolataimmal.

Mindketten emésztettük az elhangzottakat.

Csak remélni tudom, hogy megértette, és nem magyaráztam neki félre.

Azt nem akartam, hogy bűntudata legyen, amiért a hörcsögnek ugyanazt a nevet adta, mint az előzőnek, hiszen nagyon szerette.

Azt hiszem meséltem még valahol az emberek és a hörcsögök lelke közötti különbségről is eközben.

Azóta is végigjátszom a fejemben a mondatokat újra és újra egymás után.

Keményebb dió ez, mint elsőre látszik.