54 üveg Zádiétel készült el ma.

Holnap még főzök hozzá két félét, hogy legyen miből válogatni és kitartson egy ideig.

Fárasztó, lassú, de boldogító ténykedés ez.

Főleg, amikor apró zajcsapó uraság az apja karján megérkezik a konyhába és mutatja az ujját, amelyiket bele akarja dugni a friss céklapürébe, kóstolgatni.

Belenyúl, lenyalogatja az ujjáról, a szája piros a szósztól és mosolygós.

Ha hagynánk, szerintem sokáig bírná a nyalakodást.

Meg is hálálta Zümikém a gondoskodást ÁM!

A kertből nagymamával botorkált fel, a homokozó lapátján egyensúlyozott 3 szem lottyadt seregélylátta cseresznyét.

A földön találta és közölte, hogy ANYA!

(Remélem, ez nem azt jelentette, hogy ezekre hasonlítok, hanem azt, hogy nekem akarja adni... )

Szóval megjelent, sárga homokozó lapáton tálalva a cseresznyemaradványokat, és én boldog voltam.

A fiam gondolt rám!

A legeslegfinomabb cseresznyéket kaptam!