A gyerekek nagy vonzerővel bírnak Zádi számára, így ma délelőtt is kimaradt a szokásos alvás.

Jól lefáradva, a párom régi munkahelyére is ellátogattunk - papírmunka...

Ott viszont valami csudi dolog történt...

Az egyik ott dolgozó (minden gyermek nagyon szereti) a titkos dobozkájából elővarázsolt a mi aprónknak egy origami békát. Megmutatta neki, hogy egy ujjal is lehet ugratni a papírbrekkencset. Nem kellett sokat magyarázni, Zádi hamar rájött a dolog nyitjára.

Olyan ügyesen ugráltatta az asztalon, hogy mi is meglepődtünk. Nagyon élvezte.

Nem hittem, hogy ez már neki való lenne. De mégis!

Délután 4 óra volt, mire hazaértünk a mindenféle intézni valóinkból (Zádi persze közben megebédelt, ruhát váltott, elaludt). Itthon gyorsan mi is ettünk, majd nekiugrottunk a felgyűlt elmaradásoknak.

Már ébren volt, amikor az öntözéshez jutottam, hívtam, hogy tartson velem.

Jött is nagy örömmel - hiszen mindent szeret, amit a kertben tesz-vesz az ember.

Ő is kapott még a nyuszitól (ezúton is köszönjünk Pöszi-Bandi nyuszi) egy piciri locsoló kannát, amit eddig jobbára csak rágcsált. Most megtöltöttem neki vízzel és indultunk kifelé.

Első körben - nyilván) az összes víz az én ruhámon landolt a kannájából.

Másodjára már ügyesebb volt, a saját ruháján kívül a fűre is jutott valamennyi. Később aztán egyre jobban tudta irányítani a vízsugarat. Megöntözte a cipőjét, a százszorszépeket, a haját, a tenyerét, és majdnem a macskát is.

Hihetetlenül élvezte a dolgot, apja le is fényképezte (még karácsony előtt igyekszem a képeket meg is mutatni).

Így aztán vidám délelőtt-délután követte egymást, majd az este is bearanyozódott, mert átjött az egész Nyúl család hozzánk.

Zümikém bodza virágot szagolgatott és nagyon tetszett neki.

Teregettünk is, mi ki, Zádi össze.

Azt hiszem így pontos.

Szeret a ruhák között bujkálni, leszedni és kirázni őket, majd a ház különböző pontjaira eldugni a frissen mosott dolgokat.

Nem baj, úgy szép az élet, ha zajlik!