ráfrászoltam erre az egész lábkérdésre, ami már tényleg egészségtelen. Tudom.

Nem akarom, sőt nem is fogom az összes változatot elmesélni, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott. Sajnos vannak ötleteim.

Debrecenben is láttunk ezt-azt, azelőtt is találkoztam pár megrázó esettel, szóval cifra képzeteim lettek.

Megint tehetetlennek érzem magam, Zádit pedig még apróbbnak, mint ami valójában.

Törékeny (ha nem is alkatilag), mert nem tudja elmondani szavakkal, ami fáj, vagy rossz neki.

Megmutatja, de ez még kevés - legalábbis nekem.

Remélem (imádkozom azért), hogy holnap az orvos megmondja mi a baj és meg is tudjuk oldani hamar.

Bízom abban, hogy semmi különös, semmi komplikált.

De félek.

Szeretném hinni, hogy elmúlik, de remegni kezdek, amikor azt látom, hogy nem áll lábra az én futkosós fiam.

Nem eshetek kétségbe minden alkalommal, amikor tüsszent (és eddig azt hittem ezt tudom is majd uralni). erre mégsem.

Nyilván nem a tüsszentéstől pánikolok be (már nem), de a láz, a hányás lehetősége, a megrándulás (amit görcsnek nézek egy pillanatig) mind totálkárossá tesznek.

Zádi egészséges! Ezt ismételgetem!

Ma megmutatta, hogy tudja hajtani a bébitaxit.

Ha nagy baj lenne, nem tanulna új mozgásformákat. Igaz?

Bár lennék okosabb!

Bár belelátnék!

Istenem, csak ne legyen baj!!!