Először is: félek, izgulok, bennem van az ideg - erősen.

Zádi ma elkezdte, hogy amikor leteszem, felemeli a jobb lábát, aztán összerogy. Nem terhel rá, időnként nyüszög egyet, de nem erőlteti.

Többet mászik, mit jár, pedig ez rá nem volt jellemző.

Először levetkőztettük, hátha valami kényelmetlen a ruhadarabok közül. - A művelet nem járt eredménnyel.

Alaposan megnéztük a bőrét: nincs piros folt, seb, körömbenövés, kullancs, duzzanat.

Megsimogattuk, megnyomkodtuk, de csak kacarászott közben, sehol nem volt érzékeny.

Nincs keményedés az oltás helyén, bár tény, hogy ma egy hete kapta meg és azt mondta a doki, hogy 8-10 nap múlva belázasodhat, vagy kipöttyösödhet.

Láza nincs, pöttyök nincsenek, de nagyon nem tetszik nekem ez a dolog.

Holnap elviszem orvoshoz. Lehet, hogy hülyének fog nézni (bár tenné, mert az azt jelenti, hogy nincs gond), de akkor is elviszem.

Ez így nem jó.

Amúgy az az érdekes, hogy a másik pillanatban pedig szépen jár, sőt fut. Mintha semmi baja nem lenne.

De azt sem hiszem, hogy "átverne" - megjátszaná. Ennyire nem lehet következetes 14 hónaposan.

A jó hír, hogy étvágya azért van...

Ma délután apuja uzsonnázott és Zádi felkéretőzött az ölébe. Szóltam, hogy házi tejet még nem kaphat, de valójában nem is arra pályázott...

A következő kérdés, amit az én párom feltett nekem, hogy "de ugye tepertőt azt ehet"?

Mire oda néztem, mindkét keze tele volt tepertővel és természetesen a szája is - nyilván.

A kedve jó, ma megpróbálta a bébitaxiját is hajtani lábbal - végre.

(Na, akkor sem fájt a lába... Érdekes dolog ez...)

Volt ma morgolódásom is, a mobil internetem körül akadnak viták a szolgáltatóval.

Azt hiszi mindent megtehet.

Most azt mondom, velem nem.

Aztán lehet, hogy egy szavam sem lehet...