Azt hiszem, a mai újdonságok szegény Zümikémet alaposan kikezdték.

Na nem, mintha nem élvezte volna a napot! Szinte folyamatosan vigyorgott!

De estére azért alaposan elfáradt.

Debrecenbe mentünk a keresztszüleihez látogatóba.

Végülis majdnem dél volt, mire elindultunk. 11 óra elmúlt.

Még visszaléptem a szobánkba, ahova mamikám még az érkezésünk előtt kikészített az asztalra egy nosztalgikus, kakas alakú, piros színű nyalókát.

Elvittem magunkkal, gondolván, hogy jól fog jönni az úton… Na igen. De kinek?

Pirul, pirul, pirul, már füstöl a felelőtlen lágyszívű anya…

Igen, végül odaadtam Zádinak – megkóstolni. Nem akartam ott előtte enni, úgy, hogy ő nem is kóstolhatja meg.

Arra gondoltam, hogy megízleli, aztán én eszem tovább.

ÖÖÖ… Hülye vagyok? De igazán! Ezt nem gondolhattam komolyan! Hogy a nyalókát egy gyerek megunja és visszaadja az anyjának?

Hol élek én???

Igen, aki arra tippelt, hogy gyermekem elkobozta és véglegesen magáénak tekintette kis piros kakast, annak igaza volt.

Úgy kezdődött, hogy odanyújtottam neki, megmutattam, hogy a pálcáját kell fogni és megnyalni. Eddig rendben is voltunk. Óvatoskám éppen csak, hogy hozzáérintette a szájához, de a következő pillanatban úgy tolta befelé, hogy azt néztem, hogy a tarkója dudorodik-e.

Ééén rontottam el! Ééén adtam neki édességet a saját elhatározásomból! Ha majd panaszkodom, hogy nem akar rendes ételt enni, mert csak az édesség csúszik, akkor lehet rám ujjal mutogatni…

De szerencsére ez a veszély azért még nem fenyeget bennünket.

Erről viszont majd később.

Zádi nagyon szeret olvasgatni. Ezt szerintem már meséltem.

Most is kapott déditől egy babakönyvet, amiben a macskafélék kiskölykeiről van egy pár szó.  Elvittük az útra magunkkal ezt a könyvecskét is, picikém nagy boldogan lapozgatta is.

Kinyitotta a jaguárnál és mutogatni kezdett rá. Magyarázott nekem babanyelven, hogy mondjam meg neki, mi az. - Tényleg ezt mondta! Elmagyarázta!

Mutogatott, aprócska ujja mindig a jaguárra mutatott.

Ismételgettem neki, hogy:

-„Jaguár, jaguár. Igen kicsim, az egy jaguár.”

Nézte a számat és mozgatta hangtalanul.

- „ Igen drágám, jaguár!”

Ezt addig ismételgettem, amíg Zádi azt mondta:

-„AGU”

Megörömködtük, megpuszilgattam, tapsoltunk, meghatódtam és ezt még legalább háromszor megismételte a jaguárra mutogatva.

Ooolyan ügyes! - Ooolyan elfogult vagyok! ... Tudom…

Időrendben haladok, így visszatérek az evéshez.

Amint megérkeztünk Debrecenbe keresztékhez, mindenki kijött köszönni, puszit adni, de keresztanyja nem tudott, mert Zsófika, a keresztlánykánk éppen ebédelt. Ült az etetőszékében és evett ügyesen.

Mi mentünk így be a konyhába köszönni. Csakhogy Zádi meglátta kereszttesója ebédjét és azonnal közölte, hogy HAMMA!

Katakeresztanyu mosolygott és hellyel kínálta Zádit és az apját. Zümi éppen elérte Zsófi tányérját és ezt kihasználva azonnal vígan falatozni kezdett.

(Megint ég a fejem… - Mi tényleg adtunk enni Zádinak indulás előtt, sőt egy fél nyalókát is benyomott út közben…)

A két gyerek teljes egyetértésben evett, Kata újabb adag husit (mi mást) hozott nekik, így szépen teleették magukat. – Azért Zümi az én levesemet is megvámolta kicsivel később.

Mi is megebédeltünk, ezalatt a gyerekek osztozkodtak a játékokon több-kevesebb sikerrel.

Délután következett az újabb nagy élmény.

Zádi először homokozott!

Otthon nekünk (Nyúl fiainak) is VOLT homokozója, de a macskák az évek során birtokba vették. A nyilvános homokozókat kerüljük, mert ott üvegcserepek lehetnek hála a sok értelmes embernek.

Így aztán hatalmas boldogság kerítette hatalmába. Először megkóstolta, azután lapátolta, később a fejére szórta, majd nemes egyszerűséggel belefeküdt.

Nagyon élveztük a látványt és próbáltuk lebeszélni a további homokkóstolásról. Készültek fényképek, majd igyekszem velük.

Szerintem a fél homokozót elhoztuk magunkkal, pedig igyekeztünk kirázni a ruháit. Nem hazudok, még a pelenkájában is volt homok.

Kapott emlékbe egy lapátot is, az első homokozás emlékeztetőjeként.

Próbáltuk ráültetni Zsófika bébitaxijára, de egyelőre jobban akadályozza a mozgásban, mint amennyire élvezi, így hamar lepattant róla.

A két gyerek olyan szépen játszott egymással, hogy öröm volt nézni.

Jó lenne, ha többet lehetnének együtt, de így is örültünk ennek a ráadás találkozónak. Így az épülőben lévő otthonukat is megnézhettük.

Szép napunk volt.

Hazafelé Zádi már akkor elaludt, amikor még a várost sem hagytuk el. Majdnem végig szundizott.

Itthon még kertészkedtünk egy kicsit, majd hatalmas vacsora után gyors és NYUGODT fürdés következett, majd annak rendje és módja szerint kidőlt.

Szegénykém megint fel- felsikít, valószínűleg a fogacska most is kínozza.

Azt hiszem a mai nap tapasztalata, hogy hamarosan be kell szereznünk egy fedett homokozó alkalmatosságot a mi kis aprónknak.

Olyan gyorsan fejlődik, hogy csak kapkodom a fejem.