Sűrű napunk volt ma is. Városba menős, intézkedős, csekkeket befizetős, bankokba futós, telefonálgatós, meg ilyen-olyanos.

Zádikám teljesen felborította a szokásos alvás rendszerét. 11-délután1-ig aludt, majd 17-19-ig. Mindkétszer ébresztettem, mert vissza akartam találni a normális ritmushoz. Ráadásul, ha hagyom, hogy a délutáni alvás összefolyjon az éjszakaival, akkor hajnali 4-kor felébred, mondván reggel van... Köszi, ezt inkább kihagynám.

Viszont, ami csodálatos, hogy fejlődik a humora. Nagyokat tud kacagni az általa kitalált játékokon.

Egyik alkalommal szopi közben úgy simítottam meg az oldalát, hogy az csikis volt neki. Hatalmasat nevetett, majd megfogta a kezem, újra és újra az oldalához érintve, hogy kacaghasson a csikin.

Kitalálta, hogy az orromat megrágni (most kifejezetten óvatos volt) szintén vicces dolog, megmutatta, hogy liheg a kutya a szomszédban (még nem dugja ki a nyelvét, amikor a lihegést utánozza, de ügyesen lihegve veszi a levegőt). Közben persze jót mulat.

A kedvencem mégis (vajon miért???) az ahogy puszikat oszt.

Estefelé kaptam egy naaagy cuppanósat, ezért cserébe én is adtam neki, amit újabb puszi követett tőle.

Nem számoltam, de jó hosszú sorozatot adtunk-kaptunk.

Csodálatos élmény volt.

A fiam puszilgatott!!!