"Tolkien leírása szerint a hobbitok „naponta legalább hatszor étkeznek, ha tudnak”. A Peter Jackson rendezte film szerint a hobbitok legalább hétszer esznek naponta: reggeli, második reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, estebéd és vacsora." - Wikipédia
Nos, Zümi szerintem látens hobbit.
Kell ezt még magyarázni? 
Nos, úgy néz ki a dolog, hogy reggelit általában bőrkulacsból (szopiból) fedezi, de kb. fél 9 - 9 körül máris "lenyomtatja" egy kis előtízóraival (ez melegszendvics - vajas kenyér pirítva üresen francia kenyér sütőben és valami főzelékféle). Ezután újabb szopi a délelőtti alváshoz, majd következik az első ebéd, amikor őkelme egy jó adag bébiételt eszik meg (ez darabos, húsos, lehetőleg ő is tevékeny részese, nem csak etetjük). Ezután szokott az történni, hogy mi is leülünk ebédelni - gondolván, hogy nyugodtan tudunk enni, hiszen a mókus már evett - 
és őkelme kiköveteli, hogy neki is adjunk ABBÓL 
(amikor lehet, adunk is). 1-2 órával később elálmosodik, ilyenkor megint szopival alszik el. Ébredés után az uzsonna változó. Ha sikerül meggyőznöm, akkor gyümölcsöt eszik, de nem mindig kívánja. Ilyenkor főzeléket kap, vagy péksüteményt - krumplis pogácsát pl. Vacsorára virslit (kizárólag füstlit kapott eddig), vagy főzeléket, esetleg puliszkát kap.
Ezeken kívül, amikor eszébe jut, akkor kér egy kis "sziszit", vagy szól, hogy pufit rágcsálna. Előfordul, hogy amikor előtte eszünk gyümölcsöt, akkor ő is beszáll.
Az orvosa szerint nem lehet túletetni (megkérdeztem, mert nem szeretném szándékosan felhizlalni, vagy nassolóvá nevelni). Azt mondta, nem néz ki kövérnek, de húsos gyerek ( ) szóval ne aggódjak (valahonnan ismerős mondat) ha túletetném, úgyis kihányná - köszi.
Mindenesetre nem erőltetem az evést. Ha nem kér valamit, nem tukmálom, úgyis szól, ha megéhezik.
Nagy örömömre többször ő is megkívánja a gyümölcsöt. Ez eddig nagy cidri volt nekem, hogy elutasítja a gyümölcsöket. Lassan azonban ez is változni látszik. Látja, hogy mi esszük és ő is kér. Inkább ezt nassolja, mint mást.
Na, de amiért ezt a témát most előhoztam, az a mai napos kajálása volt. A reggel - délelőtt a szokásos módon telt. Hanem a délután fordulatot hozott.
Most úgy alakult, hogy ő szépen megebédelt (első ebéd) - közben nagy dolog történt, KIPRÓBÁLTA A KANALAT! KANÁLLAL EVETT! - kis segítséggel... azután időben (hosszú altatást követően) elaludt és ébredéskor (16:30) hajlandó volt banánt uzsonnázni.
Mi az apjával csak 17 órakor ebédeltünk, ekkor viszont (túl a banánon) ő is bekapcsolódott (kicsi szociális evő). Az apja ölében ülve lopkodott a tányérjáról, mert nem készítettem neki saját tányért, hiszen hihetetlennek tűnt, hogy éhes. Leellenőrizte az én tányéromat is, de a tartalma (úgy néz ki) felejthetőnek bizonyult számára. Az apjáéban viszont (nagyon-nagyon megsült) szalonna volt a cukorborsó-főzelékhez keverve. Na igen. Belemarkolt és csak úgy tömte a szájába. Mit neki kanál?!?!?
Még a szalonna bőrét is "kilopta" és ropogtatta a fogacskáival. (Na igen, tudja ő, mi a jó... Nesze neked hozzátáplálás!)
Ezek után (kiérdemelte, hogy életében először laktózmentes túrórudit kapjon desszertnek. Túróval még nem találkozott, de itt volt az ideje. Nem merem engedni, hogy elsőre megegyen egy egészet (igyekszem én a fokozatosság elvét betartani) így a második uzsonnája végére ütemeztem, amikorra úgy saccoltam, hogy képtelen lesz már megenni az egészet. Ez (véletlenül) be is jött, így elfelezte az apjával. Nos, azért apa is megkapta a "magáét", mert a megkapott fél túrórudiban nem sok köszönet volt, hiszen Zádi egyedül ette a rudit. Ő fogta (kicsit megnyomorgatta), majd keresztbe fordította, és úgy harapta (ami nekünk logikus az neki nem feltétlenül az...).
Meg kell jegyeznem, hogy vacsorára nem evett sokat, még a fele sem fogyott el annak a mennyiségnek, amit egy uzsonna után szokott megenni.
Igen, ez az én pocakmanóm.
