Mindent meg kell tanulni.

Ez nyilvánvaló.

Anyai szigorommal fel-felvetem, hogy mindennek megvan az ideje. Azt hiszem a pasik is így gondolják a családban, csak az a "megvan" - azt hiszem át lett értelmezve.

Felkiáltásként hangozhatott, hogy most megvan az ideje!!!

Nagyapa reggel borotválkozni kezdett az elektromos borotvájával és az én mindenlébenkanál pici fiam azonnal odarohant, hogy megtanulmányozza a börrögő izét.

Amíg apósom végzett, Zümi okosan üldögélt az ölében és szkennelt.

Ezután nyújtotta a kezét, hogy most ő következik.

Addig addig "győzködte" a nagyapját, amíg a védőkupakot rá nem tette és babám kezébe nem adta a masinát, hogy ő is elvégezhesse az egyszer majd számára is rutinná váló (vagy legalábbis azzá válható) szertartást.

Gyönyörűek voltak.

Olyan igazi, valóságos, generációkon átívelő ismeretátadás...

Ha minden igaz, lesznek képek erről is.

A délutáni nagyjelenetünk pedig az volt, amikor világossá vált számomra, hogy kicsi fiam úgy szopizott, hogy közben végig egy darab ropi volt a szájában.

Tud élni na!