Elég zanzásított napot zártunk.
Reggel templom, futás haza, Zádi semmit nem aludt egész délelőtt. De nem csak nem aludt, enni sem akart.
Hazaérkezés után gyorsan megetettem és már aludt is.
Délután megint futottunk. Sétakávé volt betervezve.
Ez olyan babakocsis sétát jelent Ivett és köztem, amibe időnként kávé nem is kerül (ma sem ) csak sétálunk és világmegváltunk.
Eredetileg a hőálló papírpohárban elvitelre kért és babasétáltatással összekötött (be már a gyerekek miatt nem tudunk ülni) problémamegoldás volt. Mára a kávé nem is olyan fontos...
Szóval nagy séta, Zümi nem aludt megint, de legalább nagyot uzsonnázott.
Amikor onnan is megérkeztünk, az itthoni első utunk a kertbe vezetett nagyszülőkeresés céljából.
Meg is találtuk őket hamar, Zádi követte is a jó példát kertészkedésben és hasra vágta magát (szándékosan kivételesen) a földre. Élvezte, amint a kezei siklanak a földkupacokon, túrta-fúrta, mint egy igazi kisvakondtanonc.
Nagyon-nagyon élvezte.
Már előre látom, hogy nyáron vissza sem lehet tartani így a kertben fogunk élni.