Na miért fulladt kudarcba Zádi életének első galamb kalandja???

Nem is az én fiam lenne, ha nem így történt volna...

Nos, hogy is kezdjem... Én tényleg adtam enni ennek a kis soványka, sőt kifejezetten poszka emberkének...

Igen, aki arra tippelt, hogy a galambok kajájára startolt rá, annak igaza van...

Az úgy volt, hogy a sétáló utcán voltunk csavarogni Nyúllal és Kingivel.

A picikék meglátták a galambokat, mi pedig akartuk hagyni, hogy tapasztalatot szerezzenek és hajkurásszák kedvükre a szárnyasokat.

Kinginél ez be is jött. Zádit is kivettem a babakocsiból, annak rendje és módja szerint el is kezdett futni a galambok után, majd amikor elüldözte őket... lehajolt, hogy felszedje a kenyérdarabot, amit azelőtt a csőrösök csipegettek...

Brrrrrr! Még a hideg is kiráz, ha rá gondolok.

Pedig alighanem hozzá kell szoknom majd a fiam és az állatok különböző találkozásához.

Mindenesetre most felkaptam a fiatalurat, és nem hagytam neki, hogy galambkajázzon.

Még ilyet! Nem a galamb érdekli, hanem a kajájuk!!!

Igen, ez az én haspókom.