Apa ma elment orvoshoz, aki felmentette a karantén alól. Így aztán Zádit is odaengedtük hozzá. Zümikém előbb óvatosan közelítette meg (talán attól tartott, hogy megint leállítjuk), majd tárt karokkal rohant az apjához.
Nagy a boldogság, nem is nagyon engedte el maga mellől ezután.
Kicsit nyűgös szegénykém. Vannak több tippem is az okokról - bármelyik lehet, sőt az is előfordulhat, hogy ezek variációja.
...
Ma rádöbbentem valamire.
...
Gabóca kórházi idejében ittam utoljára automatából kávét...
Mert az emlékek a napokkal ugyanúgy követik egymást.
Szerintem a március 23-24. éjszakájától április 28-ig tartó időszakban ez már így is marad, amíg élek.
