most a tegnapi bejegyzés lényegi részével kezdem.

Úgy döntöttünk, hogy a mára (vasárnapra) ígért csúnya időt megelőző szép napon elmegyünk csavarogni.

Jól felöltöztünk: Zádin hosszú ujjú kombidressz, vastag pamut pulóver/póló, vastag kötött pulcsi, gyapjú kabát, vastag harisnya és fleace bélésű kordnadrág volt. A harisnyán vastag zokni és egy kötött bocskor, amit még a gyülekezet egyik tagja kötött neki.

Mi hasonlóképpen jól beöltöztünk (Michelin gumiemberke...) és forró teával, valamint újabb réteg ruhákkal felszerelkezve el is indultunk a Desedához, ami egy tó a közelünkben.

Szándékosan Zádi délutáni alvásidejére időzítettünk, hogy a friss levegőn aludhasson.

Na igen. Ember tervez...

Kicsi fiacskánk szokásától igencsak eltérően egyáltalán nem tolerálta a babakocsit, hamar kikéretőzött belőle. Egy ideig vitte az apja, majd átkapaszkodott rám. Megpróbáltam karban elaltatni, ez működött is, csakhogy nem bírtam időtlen időkig tartogatni, így megpróbáltam becsempészni a babakocsiba - nagy hibának bizonyult.

Hatalmas ordítás követte a próbálkozásomat. Ezt megismételtük 3-szor.

Annyira fel voltunk öltözve, hogy alig bírtam fogni. Ráadásul a majdnem 10 kilójához hozzáadódott, hogy még rendesen fogni sem bírtam, így tényleg nem cipelhettem időtlen időkig.

Apánál ordított, valamiért akkor csak én kellettem.

Ezt addig- addig fokozta, amíg az 5oC-ban leültem vele egy padra, és megszoptattam - volna, ha oda figyelt volna és nem az úton közlekedőkre...

Egy órával az indulás után már az autóban ültünk egy hót fáradt, ordító gyerekkel, aki nyilván akkorra aludt el, amikorra hazaértünk.

Murphy velünk jött kirándulni szerintem. Nem tudom miért, mert a kutya sem hívta... Illetlenség volt a részéről...

De a kesztyűvel legalább végre sikerélményem volt.

Történt ugyanis, hogy eredetileg egy egy ujjas orkán kesztyűt találtunk a számára, ami sajnos nem alkalmas arra, hogy Zümi fogjon benne.

Ezt egy két ujjas orkánra cseréltük, amiben szintúgy nem tudott fogni és lecibálta magáról. Ezután egy kétujjas kötött kesztyűvel próbálkoztam. A rekord kb. 3 perc volt, amíg elviselte magán - illetve annyiba telt kitapasztalni, hogyan szedje le...

Noémiéktől viszont kaptunk egy olyan kesztyűt, ami két réteges, a külsőnek pedig nincsenek ujjvégei.

Na ezt a külső kesztyűt adtam rá a kirándulásra, hogy egyáltalán szokja...

Bejött szerencsére. Úgy evett, fogott benne, mintha semmi nem lenne rajta.

A mai napon az "olvasásé" volt a főszerep. Minden létező könyvet elolvasott, amit megtalált. Nagyon élvezte. Este pedig az apja térdére hajtott fejjel hallgatta az esti mesét.

Gyönyörűek voltak életem pasijai...

Ma este pedig nagy családi pancsolást rendeztünk extra nagy vízzel, hogy megnézzük hogy reagál.

A nagy víz nagyon tetszett neki, közöttünk fötört a kádban.

Játszott, időnként véletlenül alánézett, de nem ijedt meg egy cseppet sem.

Nagyon élvezte.

Azt hiszem ilyen alkalom még lesz.

Lassan megpróbálkozhatunk valami medencézéssel is.

De ezt még átgondolom. Több oknál fogva...