Ma a szüleimnél voltunk ünnepelni. Zádinak 28-án, apukámnak tegnap, anyukámnak pedig holnap van a szülinapja, ezért volt ma összevont buli.

Amikor odaértünk, Zümikém azonnal felfedezte a hadseregnyi dísztasakot, ami nyilván éppen rá várt, így nem is halogattuk az ajándékozást. Csoda fejlesztő játékokat kapott. Nagy boldogság számára a könyv, szeret "olvasgatni", a labda külön kedvenc a tányérhinta és a függőlépcső pedig később teszi majd nagy szolgálatát.

Persze leginkább hugim kutyájának és a szüleim macskájának örült legjobban, konkrétan játszópajtásnak tekinti őket (ezt a macska kevésbé díjazza, mint Manó, a kutya).

Újra és újra elámulok, hogy mennyire strapabíró is ez a labrador-retriver. De lehet, hogy nem a fajtája teszi, hanem a neveltetése és a kitűnő idegrendszere.

Nem érzi jól magát, napok óta beteg (nem fertőző!!!) de mégis hagyta, hogy a mi kis banditánk húzza - nyúzza.

Picikém átesett rajta (a fején landolt), rálépett a lábára (több, mint 9 kg!!!), átgyalogolt a farkán (mindezt több óra leforgása alatt - pedig vigyáztunk, nem kínozzuk a kutyát, tényleg!!!), de ez a drága csak tűrte, amikor pedig tudott, játszott is vele.

Látszik, hogy Zádi nem fél tőle, pedig a kutyának nem csak a súlya nagyobb nála...

Amikor közé és a labda közé állt, egyszerűen félretolta Manót. A feje mellé állt és a kezeivel arrébb tessékelte a kutyát, hogy odaférjen a labdához.

Hihetetlen volt.

Persze megint zseniális menü volt, nagyot ettünk (Zádi az ölemben ülve tömte a husit, a krumplit nagy lelkesedéssel).

Este 7-re pedig a sok élménytől annyira kifáradt, hogy egyszerűen lefeküdt a földre pihenni.

Hóesésben jöttünk haza, itthon még játszott egy nagyot az itthoni nagyszüleivel és már kezdődött is az esti rutin.

Most pedig annyira fáradt vagyok én is, hogy megyek aludni.

Nem írtam Zsófiról, a messzibarátnőm pici lánykájáról, aki szintén február 28-án született, csak idén és nem írtam egy internetes beszélgetésről, ami nagyon jól esett, kaptam imádkoznivalót is.

Lesz hamarosan egy kicsi fiú, aki nehéz műtétek előtt áll. Mindenki szabad kapacitása kelleni fog, amikor odáig jut, hogy lehessen számára jövő.

Még nem tudom az időpontot, de amint meglesz ideírom, hátha szántok egy-egy gondolatot neki. Minden csepp erő számít!

Legyen jó éjszakátok!