Sajnos sok dolog aggaszt.

Erősen szorongok valahol belül.

Egyre jobban ránk nehezedik a boldogulás kérdésessége, de erről most még (mindig) nem akarok írni.

Ráadásul vannak helyzetek, ahol nem is tudom mi lenne a jobb.

Tudni az ártót és rágódni rajta, vagy tudatlanul békésebben létezni.

Hogy mit kezdek az információval? Még nem döntöttem el.

Nem vagyok a nagy igazságosztó - bár sokszor szeretnék az lenni.

De inkább a jóra koncentrálok a jelenleg megoldhatatlanok helyett.

Alapvetően egészségesek vagyunk - nem, nem Zádiról szólt a vírusos bejegyzés és nem is ő van a képen...

A mi megfázásos ragaszkodó nyavalyánkról nem veszek tudomást - most ez a taktikám.

Együtt vagyunk.

Zümikém megint eszik - nehogy el-, vagy lefogyjon...

Ma kétszer ebédelt (egyszer mikor neki volt ebéd ideje, egyszer pedig velünk - na igen, a szociális evészet), majd rendesen meguzsonnázott, végül extra adag vacsorát tüntetett el.

(Közben megkóstolta a disznóhusit is - tetszett neki.)

Krumplipürébe keverve megette a joghurtot, tehát van remény a tejtermékekre szoktatásban.

A tippeiteket elnézve pedig át kell értékelnem a morcomat, hiszen egészen hamar bejutok a kardiológushoz... Nem kell augusztusig várnom, már május 19-ére van időpontom.

(Talán még nem lesz 40 ^oC.)

Ja, és ma megfőztem 4 féle bébiételt, összesen 25 üveggel, így újra feltöltöttem a fagyasztót tartósítószer és hozzáadott vackok nélküli étellel, olcsóbban, mint ha boltban vettem volna.

Zádi meg is eszi szerencsére.

Miért is panaszkodnék???