Az éjjel megint nem sokat aludtunk. Nem tudom mi lehet, majd kiderül.

A készülődő fogacskák már kibújtak, front az mondjuk van.

(Mert az mindig van... )

Valami tényleg piszkálhatja, mert ma napközben is alig tudtuk elaltatni.

Tegnapelőtt későn aludt el, és már össze is kötötte az éjszakai alvásával, ezért aztán reggel korán ébredt - túl korán. Tegnap azt hittem, hogy a sok futkározás (kocsiba be, kocsiból ki) miatt nem aludt délután. Mikor hazaértünk, akkor mégis beájult.

Szóval a mai nap nemalvása vagy egy folyamat része, vagy front, vagy valami.

Határozott-e vagyok...

Mindenesetre éjjel nem aludt ugyebár. Reggel apa kilopta a szobából, hogy valamennyit azért mégis aludhassak. Két órát kaptam így.

Amikor lementem hozzájuk, addigra megreggelizett és éppen fárasztotta a családot. Álmos volt, de nem akart elaludni.

Nagyapja kezdte a próbálkozást, aztán az apja következett, majd én.

Három próbálkozás után, csak a negyedikre sikerült úgy elráznom a popóját, hogy végre letehettem.

Az étvágya kitűnő, egyre darabosabb dolgokat is eszik, nagyon ügyesen.

Konkrétan kétszer ebédelt, majd uzsonnázott is, szóval nincs gond ezen a téren.

(Ő ebédelt először, de amikor mi ültünk asztalhoz, az ölembe kéretőzött, hogy ő is kér... Kapott... )

De az alvás nagy mumus.

Egy óra körül kezdtük altatni, mert fáradt volt, és amúgy háromnegyed 2-kor szokott aludni. Nem ment. Én kezdtem, nagymama átvette, mert átkéretőzött, én addig Kingát, a nyuszilánykát altattam, mert nálunk volt. Kingi el is aludt, de Zádi kitartott. Nagymama felvitte az emeletre a kiscsajt, hogy Zümi ne keltse fel, én meg folytattam a próbálkozást.

Énekeltem, sétáltam vele, ringattam, szoptattam, DE NEM ALUDT!!!

Ekkor jött apa. Hiába fáj a háta, hősként vette át csemetéjét és rázogatta.

Tökéletes aerobiknak tűnt a dolog. Séta, ringatás, rogyasztás, séta, énekléssel egybekötve.

Ééééééééés: neki sikerült. Igaz, akkorra már délután 4 volt.

Különben kifejezetten jókedvű, Kingivel játszanak a maguk korának megfelelően.

Ma például valami kergetőzés félét produkáltak. Az, hogy ki kerget kit, még nem volt világos, illetve pillanatonként változott.

Mindenesetre nagyon élvezték.

Labdáztak is, meg aztán... ööööööööö... birkóztak a ciciért.

Az úgy volt, hogy Nyúl szopit adott Kinginek és Zádi ezt meglátta. Azonnal ott termett és megpróbálta legyűrni a leányzót. Konkrétan kitúrni a cici mellől.

Mikor aztán rájött, hogy ez a cici nem az a cici, akkor értetlenül felnézett... és odajött hozzám...

Nagy boldogan vette birtokba a saját "csatornáját".

Mert ugyebár nem mindegy...