Szivárványba zárva...

történt ma, de egységében nem átadható.

Reggel Istentisztelet, Szivárványgyermek is velünk jött, saját kérésére.

Érdekes volt figyelni Őt. Már tudja, mikor mit kell tennie. Szívesen nézegeti az énekes könyvet, egyedül keresi meg az aktuális zsoltárt.

Ma megengedte, hogy levegyük a fejéről a kapucnit is. (A múltkor - valószínűleg a biztonságérzete miatt a sapkát magán tartotta.)

"Zoli bácsi" beszélt, Szivárványgyermek pedig egyszer csak elkezdett kuncogni - egyszerűen boldog volt. Azt mondta, jó neki most...

A befejező éneknél pedig az elhangzott szám után buzgón nekilátott megkeresni, és (kicsit hangosabban, mint ahogy illik) felkiáltott, hogy "megvan".

Úgy tűnik, jól érzi magát ebben a közegben.

Nyugodt, békés, szép énekek vannak - alighanem ez jót tesz neki.

Az Istentisztelet után újabb beszerző körútra mentünk - az Illető ajándéka miatt, majd Gabóhoz igyekeztünk a nyugalom kertjébe.

Szép hó paplan alatt van az ágya, a mécseseket meggyújtottuk, szép hőkört alakítanak ki maguknak...

Csendes volt és szeretetteljes...

Hazaérkezés után muffint sütöttem Szivárványgyermekkel, mert külön kérte.

Este átadtuk az ajándékot és jót beszélgettünk, így nemrégen értünk haza.

Jó, kerek egész, sokféle napot zártunk.

Holnap betöltjük a 36. hetet.

Vérvételre kell mennem, majd egy találkozóra.

Kedden kozmetika...

Szerdán UH és vizsgálat.

Csütörtökre fontos tervem van, majd kiderül, hogy sikerül-e.

Pénteken, ha az időjárás és Apró lehetővé teszi, akkor diplomaosztó az egyetemen.

Hááát, nem fogok/fogunk unatkozni. 

ma az általunk segített Illetőnek születésnapja van.

Meghagytuk Neki a mai napot a családjával, csak holnap megyünk megköszönteni, de egész nap az ajándékát készítettük elő.

Nem akartunk sablonos, megvásárolható dolgot adni, inkább valami sokkal személyesebbet.

Remélem tetszeni fog Neki.

Holnap délután kiderül...

a hozzászólásokat, e-maileket!!!

Nagyon sokat segítettetek!

A listám egyre bővül, a kórházról alkotott képem sötétedik, a tervem a gyors hazajövetelre percről percre fontosabbá válik...

Már írtam, hogy nem vagyok jó reklám az egészségügynek.

De nem baj, most nem ezen görcsölök. Megpróbálom rendezni a soraimat, hogy ne rajtam/rajtunk múljon a zökkenőmentes családbővülés és kórházi tartózkodás...

A legjobb variációt tervezem be: nem lesz szopibaj, mellgyulladás/kiázás, aranyér, szorulás, gátseb gyulladás.

Minden simán fog menni.

Lesz elég tejcsi, gyorsan rendbe jövünk. A gátseb- ha egyáltalán lesz, Apró köldöke. Besárgulni sem fog. Pocakfájásról meg nem is hallunk.

Ha pedig mégsem ez a forgatókönyv nyerné el a "RENDEZŐ" tetszését, a kapott tanácsokkal majdnem minden gondon felül tudunk kerekedni.

Tényleg köszönöm!!!

Szinte úgy érzem magam, mintha először élném ezt át. Pedig Gabóval minden percre emlékszem.

Csak hát amit akkor elszúrtam azt nem akarom megismételni, a jó tanácsok ezért is létszükségletek.

Ráadásul a kórházi viszonyok is változtak azóta... (De ezt most nem taglalom, nem kezdem megiont szidni a rendszert. Mert csak.)

Optimistán - és remélem lassan felkészülve - állok a következő időszak elé.

Mert akartuk, vártuk, küzdöttünk érte.

Mert csodát élünk át!

Mi...

Régen - nagyon régen gondolkoztam azon, mennyit mutassak meg magunkból.

Először semmi személyeset nem akartam.

Szépen, lassan "lebuktam", majd ránk találtak olyanok, akiknek örültem és olyanok, akinek nem...

Nem tudtam, folytassam-e.

De maradtam és írtam tovább.

Kisebb döccenő után - talán sikerült - ugyanúgy...

Megmutattam Gabó "ágyát", rajta a nevével.

Kideríthető lettem.

Már nem bánom - azt hiszem.

De ha lúd, hát legyen kövér...

Megmutatom magunkat.

Drágámtól engedélyt kértem - és kaptam.

Ezek mi vagyunk. Már csak ketten.

Mert a kép Gabó elköltözése után fél évvel készült.

Akkor úgy tűnt, ketten maradunk egy angyalkával.

A helyzet azóta változott, de ez az egyik kedvenc képem magunkról.

Aki az iwiw-en megtalált, már láthatta. Ott vidám kép is akad - még az esküvőnkről.

Korábban tettem fel, nem vettem le azóta sem.

Az a múlt. Hozzánk tartozik.

Na, nem ragozom.

Csak feltettem. Mert azért.

Más:

Ma nagyon termékeny napunk volt.

Nagybevásárlásra indultunk (ma jött meg a táppénzem...).

Ha minden igaz, beszereztünk minden bevásárolhatót a kórházi csomagba.

Hazajöttünk és összeállítottam egy listát, mit is kell elraknom.

Húú, már nagyon régen volt, amikor 2006-ban Gabó született. Szinte nem is tudom, mit tegyek el.

Na jó, azért egy-két dolog rémlik, de nem is remélem, hogy mindenre gondoltam.

Anno egy sima sétára is teljes menetfelszereléssel indultunk, hiszen sosem tudhattuk, nem a kórházban kötünk-e ki egy roham miatt, így a gyógyszerei, a lázmérője, több váltás ruha és bébiétel is lapult a pelenkázó táskában.

Nos, most ezt a csiga módszert (miszerint az egész házat a hátunkon cipeljük) szeretném racionalizálni.

Hogy mennyire sikerül, majd kiderül.

Mindenesetre, ha nem haragszotok - gondolok itt főleg a pasikra - akkor közzé tenném a listámat és ha bárkinek bármi eszébe jut még, ami nem jutott eszembe, kérlek szóljatok!

Meg kell jegyeznem, hogy az a hír járja, hogy a kórházban semmit nem adnak - se pelenkát, se popsi krémet, semmit - bár Nyúl azt mondja, napi 2 pelus azért jut.

A picik pedig nem lehetnek saját ruhájukban a kórházban.

Szóval így kell gondolkozni.

Tehát a lista:

Bőröndbe:

- hálóing

- papucs

- fürdőköpeny

- törölköző

- szoptatós melltartó

- normál bugyi

- egyszer használatos bugyi

- meleg zokni

- ruhapelus

- tetra

- mellszívó

- Apró pamut kesztyű

- popsi krém

- fürdető krém

- légzésfigyelő

- hazajövős ruha

- mobiltöltő

- olvasnivaló

Papírnemű:

- betét

- wc papír

- wc papír (nedves)

- wc ülőke (papír)

- wc fertőtlenítő kendő

- melltartóbetét

- pelenka

- popsi törlő

- kézfertőtlenítő

- intim kendő

- papír zsebkendő

Gyógyszerek:

- Magzatvédő vitamin

- pajzsmirigy gyógyszer

Tisztasági:

- fogkefe

- fogkrém

- fésű

- hajgumi

- dezodor

- tusfürdő

- intim szappan

- sampon

- balzsam

Ételital:

- ásványvíz (szénsavmentes)

Iratok:

- házassági anyakönyvi kivonat

- terhes könyv

- pocakiratok

Autósülésbe itthon Aprónak:

- rugdalózó

- kombi dressz

- harisnyanadrág

- zokni

- anorák

- takaró

- sapka

Remélem nem maradt ki semmi...

Megint más:

Este volt egy NAGYON-NAGYON MEGHATÓ telefonbeszélgetésem.

Egy számunkra igen kedves ismerős HP telefonált, mert délután összefutottunk.

Most szembesült a pocakkal.

Minden jót kívánt, annyi, de annyi kedves, bíztató, meleg öleléses szava volt, hogy tényleg nagyon elérzékenyültem.

Nem is tudtam mást tenni, csak ismételgetni, mennyire köszönöm és hogy nagyon jól esik.

Az ilyen percekért (is) érdemes élni.

Tényleg nagyon jól esett!!!

egy dobozt, amit még '95-ben zártam le...

Akkor a számomra egyszerűen nélkülözhetetlennek vélt tárgyakat - emlékeket tettem bele.

Faleveleket lepréselve - bizonyos napokról.

Leveleket - iskolai levelezéseket is.

Cukros és cigarettás dobozt - az akkor még másé volt. (Én csak '96-ban kezdtem dohányozni és 9 évvel később tettem le.)

Kottákat, borítékot, fényképeket... ilyesmiket.

Sok, nagyon sok el nem küldött levelet.

Hihetetlen időutazást tettem a doboz átválogatásával.

Rengeteg olyan dolgot is találtam, amiről már igazán fogalmam sincs, miért tettem el.

Csomagolópapírt - vajon ki és mit csomagolt bele anno???

Sok-sok régi ember, sok-sok régi gondolat.

De mennyire más is volt akkor?!?!?

Arról már nem is mesélek, hogy mennyire komolyan vettem magam 15 évesen.

Gondolom mindenki így volt vele.

Nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy újabb 15 év múlva vajon erről a blogról mit fogok gondolni?

Mert azok a gondolatok, amik akkor életbevágónak tűntek, mára... no, hát érdekesek... maradjunk ennyiben.

Nagyon megváltozott az életem.

15 év múlva Apró már serdülni fog (ugye így lesz???), egyenesen kínosnak fogja érezni az ő anyukáját.

Komolyan fogja magát venni, ahogy én tettem anno. És igaza lesz!

Már nem lesz az én kicsi fiam, hanem...

Húú ebbe nem is gondolok bele!

Vagány lesz - remélem.

Félteni fogom. (Ezt legalább előre tudom. )

Alighanem meg fogom kísérelni megóvni a hibáitól - önmagától.

Drága Apukája pedig az idegeimre fog menni, mert unásig fogja ismételni, hogy el kell követnie a saját meggondolatlanságait, nem menthetem meg tőle, és ebből tanul.

Én pedig csak reménykedem majd, hogy ezeknek a hibáknak visszafordítható következményei lesznek.

Tudom, tudom, nagyon előre szaladtam az időben.

De most látom, milyen gyorsan eltelik.

Ráadásul, ha a Jóisten megsegít bennünket, testvért is kap majd Apró.

Hogy hány fős lesz a családunk, meg sem tudom becsülni, hiszen Drágámmal sok gyermekről ábrándoztunk.

A lehetőségeink viszont behatároltak.

Nos, azt hiszem az időutazást mára berekesztem.

Kár, hogy a tizedét sem tudom átadni annak, amit végig éltem ma a doboz tartalmának átvizsgálásával.

(Még olyan ereklyém is van, amit a Párom adott - akkor még csak barátok voltunk. Ő 19, én 15 éves voltam. Amikor hazajött és a kezébe adtam, nagyot vigyorgott.)

Pocakkal emlékezni a gimis éveimre - tulajdonképpen: VISSZA A JÖVŐBE!!!